Életmód / Család

Nevelj igen-nel!

„Nem szabad, nem szabad, nem szabad!” Ugye minden kisgyermekes szülő elismétli ezt naponta a gyerekeknek? Van azonban néhány alkalom, amikor kis találékonysággal a „nem”-ből „igen”-t varázsolhatunk, így a gyerek felfedező kedvét sem vesszük el asok tiltással, mégis megóvjuk a veszélyektől.

Nem szabad dobálni!

Minden kisgyerekkel előfordul számtalanszor egy nap, hogy egyszer csak ledobja a kezében lévő tárgyat és még szórakoztatónak is találja az ezzel járó hangot.
Ilyenkor próbáljuk nem a dobálást tiltani neki, hanem megmutatni, hogyan kell finoman letenni valamit, majd dicsérjük meg, ha sikerül.

Nem szabad bántani!

Tipikus mondat minden szülőnél, hiszen egy kisgyerek nem tudja megítélni, hogy egy-egy ütése mit okozhat a másik gyerekben, egy állatban vagy bármi másban.
Ilyenkor mutassuk meg neki, hogyan lehet még a másikhoz közeledni: tanítsuk meg simogatni, vagy megölelni a másikat.

Nem szabad elvenni!

A gyerekek figyelme a szülőkön és az evésen kívül szinte kizárólag a játéklehetőségek körül forog, így nem csoda, hogy folyton egymás játékát figyelik és persze általában a másiknál lévő lényegesen érdekesebb számukra.
A „ne vedd el!” helyett mutassuk inkább meg, hogyan kell kérni, hiszen akkor is megkapja.

Olvastad már?  Komoly következménye lehet a stressznek az anyaság során

Nem szabad ütni!

Sokszor a gyerek úgy szerez tapasztalatot az őt körülvevő világról és a tárgyakról, hogy hevesen csépelni kezdi azokat. Különösen veszélyes ha háziállatokon éli ki ezt a szokását. Ilyenkor el kell magyarázni neki, hogy a kisállatokat hogyan kell smigoatni, és hogy fáj ha neki, ha ütik.
Ha tárgyakat tesz tönkre, akkor inkább próbáljunk meg adni neki valami másik tárgyat, amit nyugodtan üthet, így nem kell a tevékenységet tiltani, de a feszültséget is levezetheti, ha arra van szüksége.

Nem szabad odamenni!

Egy gyereknek, akiben túlteng a felfedezési vágy, elég nehéz elmagyarázni, hogy miért is nem mehet oda veszélyes helyekre. Még belegondolni is szőrnyű, hogy a gyerek kiszalad az útra, vagy mondjuk a befagyott tó vizére lép.
Nehéz helyzet, mégis próbáljunk alternatívát kínálni neki: mondjuk el, hogy oda csak velünk mehet és mutassunk neki egy határvonalat, ameddig ő is elmerészkedhet. És persze legyünk állandó jelleggel mellette.

Nem szabad a szádba venni!

A gyerekek egyik legfontosabb tapasztalatszerző módszere az, hogy válogatás nélkül a szájába veszi a tárgyakat. Ha van idő rá, akkor próbáljunk más dolgokat mutatni neki, ami eltereli a figyelmét, de amit a szájába is vehet.
Egy bizonyos korig azonban csak úgy védhetjük meg az ilyen tetteitől, ha egyszerűen elrakjuk a veszélyforrásokat.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást