Azok közé tartozom, akik élnek-halnak a nyári lédús finom „koviubiért”. Hiszen nincs is jobb, mint néhány friss nyári főételt egy-egy mennyei kovászos uborkával kísérni, vagy akár önmagában elrágcsálni ezt a savanyúságot. Azt, hogy mennyi előnye van a kovászos uborka fogyasztásának, mondanom sem kell. Igazi energiabombáról van szó, amiben az erjesztés során rengeteg hasznos jótékony baktérium keletkezik, ami támogatja az emésztést, a bélflóra egészségét és az immunrendszert is.
Diétázóknak is ideális, hiszen kevés kalória van benne, mégis kellően eltelít, arról nem is beszélve, hogy a probiotikus finomságok köztudottan hozzájárulnak a normál vércukorszinthez. A kovászolás nem pusztítja el az uborka vitamintartalmát – megmarad benne a sok C- és K-vitamin, illetve a magnézium. Az uborkára pedig természetes vízhajtóként és méregtelenítőként is számíthatunk, mely segít biztosítani a szervezet vízháztartását, hidratál, és támogatja a káros méreganyagok kiürülését.
Házi kovászos uborka – ahogy én készítem
A kovászos uborkánál szerintem a legfontosabb, hogy nem kell túlgondolni az ízesítést és a fűszerezést. Persze vannak, akik különböző dolgokat hozzáadnak, de véleményem szerint az ikonikus „koviubi” akkor jó, ha az egyszerűség elvét alkalmazva nincs megspékelve semmilyen újítással. Olvass még a témában
A gyógyulásba vetett hit ereje: az öngyógyítóképesség aktiválásának módjai
Női zodiákus párosok, akik alig bírják egymást elviselni
„A lányom azt mondta a tanárnak, hogy elhagytam a családot, pedig csak vidékre mentem a nagyihoz.” – 10 vicces sztori a dramatikus gyerekekről
Ilyen vendégváró falatokkal készülj, ha idén nálad lesz a karácsonyi buli
Először is, mindig nagyon odafigyelek, hogy keményebb uborkákat válasszak, hiszen ezek a legideálisabbak az elrakáshoz. Az a kovászolni való uborka, ami már a boltban puhább, kókadozik és fonnyadt, nem fogja ugyanazt az élményt adni a fogyasztás során. Miután megveszem őket, mindig alaposan megmosom (ha földesek és piszkosak, akár egy új mosogatószivaccsal is át kell őket picit súrolni). Ezután mindkét végüket levágom, majd hosszában megvágom őket, vagy csak néhány kisebb nyisszantást teszek rájuk késsel.
Közben a tiszta, elmosott befőttesüvegeket már előkészítem, hogy mehessen beléjük az uborka. Az üvegek aljára jókora adag friss kaprot teszek (nagyon fontos, hogy ne zacskós, bolti, szárított verziót válassz, mert annak nincs olyan intenzív íze, ráadásul, ha később ráöntöd a vizet, az egész elkezd benne úszni). Beleteszem az üvegbe szépen egymás mellé elrendezve az uborkákat, és közéjük is az üveg falához sok-sok kaprot nyomkodok. Közben felteszek egy nagy adag vizet forrni. Fontos, hogy mindig jól sózd meg a vizet, olyannyira, hogy amikor megkóstolod, érezd, hogy talán picit – mintha elsóztad volna. Ne aggódj, közben nem lesz túl sós, csupán átmenetileg érzed ezt. A só adja majd azt az ízt, amire igazán vágysz.
Ha felforrt a víz, hagyom picit hűlni langyosra, és óvatosan ráöntöm az uborkákra. A tetejére pedig valamilyen kenyeret teszek – rendszerint egész zsemléket, úgy, hogy a zsemlék kilátszódjanak az üvegből, de átigyák a vizet. Ezután pedig napos helyre teszem őket a kertben, és a tetejükre egy kistányért vagy tálkát teszek, hogy a bogarak ne menjenek bele. A kovászos uborkát néhány napig érlelem kint a napon.
