Az édesanyám hatása az életemre
A gyermekkori emlékeim nagy része anyám körül forognak, aki mindig is meghatározó szereplője volt az életemnek. Gyakran olyan kérésekkel állt elő, amelyekről tudtam, hogy kénytelen vagyok teljesíteni, mert különben érzelmi zsarolás áldozata lettem. Ezt hozzam el, miért nincs már kész, intézzem a kertet, mert a dereka már nem bírja, a postáról is ki kellene venni a csomagot stb stb. Mindezt úgy, hogy már nem éltünk egy háztartásban, megvolt a saját életem. Egészségi állapota rendben van, nem szorul még egyelőre tényleges fizikai segítségre.
Soha nem kérdezte meg, mit érzek vagy mit szeretnék. Azt mondták, a családi kötelék megköveteli, hogy engedelmeskedjek neki, és ezt évekig természetesnek vettem.
A ház körüli munkálatokba rendszeresen befogott akkor is, amikor én már külön háztartásban, menyasszonyként éltem együtt egy másik városban a párommal. Nem látogatott meg, nem érdeklődött, hogy kell-e véletlenül Nekem az Ő segítsége.
Olvass még a témában
„Az orvos azt mondta ez reflux, amit rendbehoz majd a savlekötő, miközben szívrohamom volt.” – A leglekezelőbb diagnózisok, amiket nők kaptak
Mandarin tejjel? Durva dolgok történnek, ha ezeket az ételeket párosítod
Ezt hozza 2026. január 21. a numerológia szerint: ma nyitott vagy a változásra
10 bájos ajándékötlet egyéveseknek: az első születésnapra és utána is örömet szereznek
Nagyon zavart, amikor megcsörrent a telefonom és ő hívott, mert biztos voltam benne, hogy csak a saját dolgait fogja mesélni és a végére mindig tartogat egy kérést – dehogy kérést, parancsot! Ha véletlenül meséltem magamról, abba azonnal belekötött, éreztette velem, hogy minden egyes döntésemnél ki kell kérném az ő véleményét, ha nem szeretném megégetni magam. Mert ő jobban tudja. Mindent jobban tud.
Nem számított, hogy az ő akarata ellenkezett a saját érzéseimmel vagy vágyaimmal. Tudatosítani kellett magamban, hogy az én boldogságom is legalább olyan fontos, mint az, hogy az ő kedvére tegyek.
