Miért hallgatunk, amikor beszélnünk kellene
A csendnek gyakran nincs is rossz szándéka. Sokan azért maradnak néma este, mert félnek, hogy ha megszólalnak, csak még nagyobb lesz a baj. Mások azért, mert egyszerűen kifáradtak a nap végén, és nincs erejük a témát felvezetni. Van, aki büntetésként használja a hallgatást, hogy a másik érezze meg, mennyire rosszul esett neki valami.
Ez utóbbi a legveszélyesebb forma, mert itt a csend már fegyver, nem menedék.
Mi segíthet ilyen estéken
Nem kell azonnal nagy beszélgetést kezdeni, ha egyikőjük sincs erre kész. Egy egyszerű mondat is elég lehet ahhoz, hogy a csend ne váljon fenyegetővé: „Fáradt vagyok, de nem rád vagyok mérges” vagy „Most nincs erőm ehhez, de holnap beszéljünk róla”. Ez nem old meg semmit azonnal, de megnevezi a csendet, és ettől máris kevésbé félelmetes. A legrosszabb az, amikor a hallgatás értelmezhetetlen marad, mert akkor mindenki a saját legrosszabb forgatókönyvét kezdi írni magában.
A cikk folytatódikA csend, ami mégsem bajTovább olvasom »
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
