Elérhetőnek lenni = megfelelni?
Sokáig azt gondoltam, hogy az állandó elérhetőségem egyfajta bizonyíték: hogy komolyan veszem a munkát, hogy ott vagyok, ha szükség van rám. De idővel rá kellett jönnöm, hogy ez a dinamika egyoldalú. Miközben én mindig reagáltam, másoktól nem feltétlenül kaptam meg ugyanúgy az azonnali figyelmet vagy választ. És ez nem baj. Ez az élet természetes ritmusa.
Meg kellett tanulnom elengedni azt az elvárást, hogy mindenre rögtön reagálni kell – és azt a hiedelmet is, hogy ha nem vagyok azonnal elérhető, akkor valamit „rosszul csinálok”. A határaim kijelölése már úgy érzem, nem mások kizárását jelenti, hanem önmagam megóvását. A legjobb döntés, amit meghozhattam.
