A takarítók munkáját nem tiszteljük eléggé, pedig érdemes figyelni a tapasztalataikra.
Alom
Kezdőként azt hittem, minden az én dolgom, de ma már az elején közlöm, hogy nem takarítok házikedvencek után. Volt egy férfi, akihez hetente jártam és elvárta, hogy kipucoljam a macskaalmot. Két macskája volt egyetlen alomtálcára – amikor eleve kevés volt nekik – ami a plafonig volt ürülékkel, mert ő egyáltalán nem tisztította. Amikor már nem is pisi- hanem egyenesen ammóniaszagú volt az alom, mondtam neki, hogy ezt nem csinálom tovább és ez egyébként is állatkínzás. Egy másik családnál a kutya piszkított állandóan mindenhova, mert nem vitték eleget sétálni. Kétszer annyi ideig tartott kitakarítanom, mert össze kellett szednem az ürüléket, illetve le kellett pucolnom a pisit a bútorokról és szőnyegekről, ők pedig nem akartak ezért plusz pénzt fizetni. Ma már okosabb vagyok és meghúzom a határt: az állat a megbízó kedvence, az ő dolga takarítani utána.
