Mindig is vonzott a lakberendezés világa. Amikor meglátok egy új lapszámot a kedvenc lakberendezős magazinomból, rögtön elcsábulok, és gyakran órákra elmerülök a szebbnél szebb otthonok fotóiban. Pinteresten is állandóan gyűjtögetem a képeket: skandináv minimalizmus, bohém színek, natúr fa és fehér kombinációja, vagy éppen modern városi loftok inspirálnak.
Volt azonban egy időszak, amikor észrevettem, hogy a tökéletes képek nézegetése egy idő után már nem lelkesít, hanem épp ellenkezőleg: frusztrációt kelt bennem. Hiszen bármennyire is szeretném, az én nappalimban sosem lesz olyan hatalmas panorámaablak, mint a magazinban. A fürdőszobámba sosem kerülnek márványcsempék, és a konyhámba sem férne be egy tízfős, rusztikus étkezőasztal, akármilyen gyönyörű is a pácolt fa felülete.
A valóságban a hálószobám inkább praktikus, mint tágas, és a nappalimban sincs minden héten friss virágcsokor, aminek a színe kiemeli a falon lógó festmény árnyalatát. Olvass még a témában
A lakberendezési cikkek világa sokszor olyan illúziót kelt, amely szinte fenntarthatatlan a hétköznapokban. A konyhában sosincs egyetlen otthagyott müzlistányér sem, ellenben mindig van egy nagy kosár friss citrom, a polcokon sorakozó fűszertartók katonás rendben állnak, a kanapé előtti kis asztalon nem egy telefontöltő van, hanem egy megfelelő helyen nyitva hagyott képes album. A valóságban azonban kevés ember képes ezt fenntartani, és nem is feltétlenül lenne jó, ha állandóan emiatt stresszelnénk.
