A lakberendezési cikkek világa sokszor olyan illúziót kelt, amely szinte fenntarthatatlan a hétköznapokban. A konyhában sosincs egyetlen otthagyott müzlistányér sem, ellenben mindig van egy nagy kosár friss citrom, a polcokon sorakozó fűszertartók katonás rendben állnak, a kanapé előtti kis asztalon nem egy telefontöltő van, hanem egy megfelelő helyen nyitva hagyott képes album. A valóságban azonban kevés ember képes ezt fenntartani, és nem is feltétlenül lenne jó, ha állandóan emiatt stresszelnénk.
Rájöttem, hogy amikor ezekhez a képekhez mérem a saját otthonomat, újra és újra csalódást okozok magamnak. Ez a fajta összehasonlítás könnyen elveszi azt az örömet, amit egyébként a lakberendezés nyújtana. Sok időbe telt, amíg sikerült megértenem: nem az a cél, hogy lemásoljam ezeket a tökéletesen stilizált enteriőröket, hanem hogy megteremtsem azt a környezetet, amelyben én érzem jól magam.
Ma már máshogy tekintek a lakásomra. Nem próbálom reprodukálni a magazinok világát, inkább arra figyelek, hogyan élem a mindennapjaimat benne.
Olvass még a témában
Megnézem, hol szeretek a legjobban üldögélni egy könyvvel, hol gyűlik össze a legtöbb apróság, vagy mi az, ami szebbé tudja tenni a reggelemet. Ezekhez igazítom a változtatásokat: egy puha, színes párna kerül a kanapéra, tettem egy extra tárolót oda, ahol mindig felhalmozódnak a kis „bigyók”, és kialakítottam egy saját kis teázó sarkot, mert attól jobban indul a napom.
