A szavaknak tényleg nagy súlya lehet
Van egy fontos dolog, amit megtanultam: a konyha nem csak a fakanalak és receptek terepe, hanem az érzelmeké is. Épp ezért, amikor valaki időt, energiát és szeretetet tesz abba, hogy ételt készítsen, a visszajelzésnek is kedvesnek kell lennie. Ahelyett, hogy az hangzik el elsőként vagy egyáltalán, hogy „ez nem olyan, mint anyádé”, miért ne mondhatnánk automatikusan azt, hogy „köszönöm, hogy főztél”? – még akkor is, ha nem lesz belőle kedvenc.
Nem tudhatjuk, mennyi bizonytalanság, kísérletezés, félsz volt egy-egy tányér mögött. Egy jó szó ilyenkor sokkal többet jelent, mint bármilyen receptkritika. Ha pedig valóban építő gondolataink vannak, azokat is lehet úgy elmondani, hogy a másik ne érezze magát kevesebbnek. Tiszteletben tartani az igyekezetet, az egyediséget – ez az, ami szerintem igazán számít.
