Nem kell „pont úgy” – elég, ha szeretettel készítjük
Sokáig éreztem magamon egyfajta nyomást, hogy úgy kellene főznöm, mint anyukám. Hogy ne okozzak csalódást. Hogy bizonyítsam: „nálam is van otthonosság, íz, odafigyelés”. De idővel rájöttem, hogy nincs szükség erre. Nem kell mindig teljesen ugyanazokat az ételeket megpróbálni elkészíteni, ha közben éppen máshoz lenne kedvünk.
Másként fűszerezek, mások a kedvenceim, máshogyan főzök, és ettől még nem főzök rosszabbul – csak máshogyan. Hiszem, hogy nem kell mindenkinek minden falatot szeretnie. Ahogy nekem sem kell mindenhez ragaszkodnom, amit más csinál. A nyitottság sokkal fontosabb, mint az elvárás. Az étel nem csak a testünket táplálhatja, hanem kapcsolatainkat is: azzal is, aki főz, és azzal is, akinek főzzük.