Néhány éve, az egyik közeli családtagom születésnapján történelmet írt nálunk egy ilyen délután. Jó ideje készültünk a bulira, hiszen azon az ágon hagyomány a közös ünneplés, így teljesen természetes módon szabaddá tettük magunkat a hétvégére. Aztán eljött az adott hét, majd a nagy nap, a telefonom viszont néma maradt – nem kaptunk meghívót. A kérdés elkerülhetetlenné vált: képesek voltak megfeledkezni rólunk?
A válasz gyorsan megérkezett. A buli már javában zajlott és amint a többiek rájöttek a mulasztásra, csörgött a telefonunk: elnézést kértek, mi pedig gyorsan összekaptuk magunkat és mentünk. Pontosan tudtam, hogy nem volt ebben semmiféle rosszindulat vagy szándékos kirekesztés, csupán egy egyszerű, nagyon is emberi figyelmetlenség.
A nehézséget inkább az jelentette, hogy ez az eset egyáltalán nem egyedi mintázatként bukkant fel az életemben. Amikor az ember újra és újra hasonló helyzetekben találja magát, elkerülhetetlenül elindul benne a kételkedés. Megkérdőjelezi a reakcióit vagy – ahogy én is teszem újra és újra – a létjogosultságát a saját származási családjában. Olvass még a témában
Hogyan reagálsz, ha felborul a megszokott rend? Teszteld a változásokhoz való viszonyodat!
„Azt reméltem, hogy ez a szerelem megváltoztatja majd az életem” – romantikusnak tűnő, de valójában toxikus elvárások a párkapcsolatban
Óriási szabadságot ad megtanulni kimondani, hogy: „Nem tudom”
„Anya halála óta, azaz tíz éve nem beszélünk” – Miért távolodnak el a testvérek a szülők halála után?
Ilyenkor elkezdjük győzködni magunkat arról, hogy mi vagyunk túlérzékenyek, felesleges ezeket túlgondolni, csak kommunikációs zavar volt az űrben, és egyébként is, mi sem vagyunk hibátlanok. Érvénytelenítjük a saját érzéseinket, amiért egy ilyen mulasztás rosszul esett, vagy amiért mélyebb figyelmet reméltünk volna azoktól, akikhez a legszorosabb szálak fűznek bennünket. Mondjuk akkor, ha éppen nekünk van születésnapunk…
A szándék és a képesség közötti szakadék
Hosszú időbe telt, mire megértettem, hogy a probléma gyökere nem a szándékban, hanem a képességekben rejlik. A családom tagjai nem bántani akarnak, hiszen utólag szinte mindig próbálják korrigálni a hibáikat, bocsánatot kérnek, és igyekeznek helyrehozni a dolgokat.
A valódi felismerés az volt, amikor ráláttam a korlátaikra: a rokonaim többsége egyszerűen nem tanult meg bizonyos érzelmi eszközöket felismerni, kezelni. Nem tudják úgy kifejezni magukat, és nem tudnak olyan mélyen jelen lenni a kapcsolódásokban, mint ahogyan én megélem őket, és ahogy arra nekem szükségem lenne.
Nem várhatok tőlük olyan érzelmi támogatást, amit képtelenek megadni, mint ahogyan nem kérhetek számon valakin egy olyan nyelvet, amit sosem tanult meg beszélni.
Ez a szemléletváltás levette a vállamról a folytonos csalódás súlyát (vagy legalább egy részét)
Persze könnyű lenne belesétálni abba a csapdába, hogy a saját önismereti utam miatt hirtelen a családom fölé helyezzem magamat. Én azért igyekszem a realitás talaján maradni és rendszeresen figyelmeztetem magam, hogy én mindig csak a saját nézőpontomat láthatom.
Úgyhogy ez a felismerésem sem arról szól, hogy az érzelmi intelligencia szupermodelljeként tekintenék magamra, miközben a többieket alábecsülöm. Ez számomra nem egy verseny, ahol pontokat gyűjtünk arra, ki tud szebben kommunikálni vagy ki tud mélyebben együtt érezni a szeretteivel.
Hiába is nőttünk fel ugyanabban a családban vagy értek minket nagyon hasonló ingerek a közegünkben, mégis mindannyian mást éltünk meg, másfajta szocializációt, mintát hoztunk magunkkal, ráadásul teljesen eltérő korlátokkal működünk. A saját határaink és igényeink felismerése pedig még nem ad jogot arra, hogy kioktassuk azokat, akik más minták alapján élik az életüket. Ráadásul ennek túl sok értelme se lenne.
A családom nem szándékosan hagy ki bizonyos pillanatokból, és nem szándékosan felejt el felnőni a mélyebb beszélgetésekhez. Ők így szeretnek, ezen a szinten, ezekkel az eszközökkel – nem rosszabbul, csak máshogy. És bár a reflexből jövő csalódások néha még megtalálnak, ma már tudom: tőlük csak annyit kérek, amennyit adni tudnak. A hiányzó részt pedig megtanultam megadni magamnak, vagy megkeresni azokban a kapcsolatokban, amikben ugyanazt a nyelvet beszéljük.
✨KisokosAngyalszámok111, 444, 777 jelentése→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
