Adaptálódva
Konstans dőlt belőle a panasz. Amikor belépett a lakásba, miközben levette a cipőjét-kabátját, miközben vacsorát főztünk, ettünk és elpakoltunk, miközben együtt lezuhanyoztunk és még az ágyban is, amikor már majdnem félálomban voltam. A megoldásom? Megtanultam kizárni, mintha fehér zaj lenne. Kialakult az a képességem, hogy nem hallom amit mond, de ha rákérdez, az utolsó félmondatát el tudom ismételni. (Én magam sem értem, hogyan működik ez, de működik és ő ilyenkor megnyugszik, hogy rendben, követem a sztoriját.) Azóta így élünk, elvagyunk. Elképesztő, hogy az ember milyen jó tud alkalmazkodni a körülményekhez.
