Amit csak később értettem meg
Ma, ha eszembe jut az a mondat, már nem sajnálom magam annyira miatta. Inkább az foglalkoztat, hogy mennyi mindent nem vettem észre, vagy talán éppen mennyi mindent nem akartam észrevenni, mert kényelmesebb volt a közös reggeli kávé, mint a kérdés, hogy tényleg ugyanazt szeretnénk-e. A törött fülű bögrét azóta is időnként megkeresem gondolatban a szekrényben, pedig tudom, hogy ott sincs már, elvitte, mint mindent, ami valóban az övé volt.
Következő cikkünkNői magány járvány, amitől nem a szinglik szenvednek, hanem azok, akik rossz kapcsolatban élnekHa most így 47 évesen visszatekintek az életemre, sokszor voltam magányos. Például egyke gyerekként a falu végén felnőve, ahol senkivel nem tudtam játszani. Vagy tinikoromban, amikor csúnyácska, szemüveges, pattanásos lány voltam és senki nem állt szóba velem. Vagy huszonévesen, amikor egy idegen országban dolgoztam és nem…Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benA Szerelem rovat legjobbjai minden csütörtökön a postaládádban
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
