Ezzel a kérdéssel a legtöbb nő szembesül élete során, és sokszor nem is olyan egyértelmű a válasz. Vajon meg lehet találni az egyensúlyt a kettő között, vagy muszáj az egyik mellett letenni a voksunkat? Ha kíváncsi vagy olvasóink válaszára, olvass tovább!
Szandi (27), marketinges
„Nekem fontos, hogy jól keressek, és elismert legyek a munkahelyemen, de a családot mégis előrébb helyezem. Persze szeretnék majd egyensúlyt teremteni a kettő között, és hiszem, hogy ez lehetséges.
Egyelőre, mivel még nem szeretnék gyereket néhány évig, tudok a munkára koncentrálni, de szülés után számomra a kicsi lesz az első.
Esetleg később, ha már nagyobb lesz, újra elkezdek foglalkozni a karrieremmel.”
Judit (38), projektmenedzser
„Természetesen a család a legfontosabb, ez nem lehet kérdés!
Persze törekszem rá, hogy szakmailag fejlődjek és a munkámat professzionálisan és lelkiismeretesen végezzem, de ezt mindig megelőzi a család.
Szerencsére eddig csak olyan „család-barát” helyen dolgoztam, ahol rugalmasan kezelték a munkaidőt, így nem kellett ténylegesen választanom a kettő között.”
Vivien (33), life coach
„Már fiatalabb korom óta tudtam, hogyha egyszer választanom kell, akkor a családot fogom, de azért igyekeztem mindig egyensúlyban tartani a kettőt.
Két gyermekem van, 2 és 5 évesek. A születésük előtt pénzügyi területen dolgoztam egy multinál, ami nagyon jó volt, viszont a szülési szabadság után nagyon nehezen szoktam vissza a mókuskerékbe.
A második gyerek érkezése előtt döntöttem el, hogy váltok, így tanulni kezdtem, és azóta coach-ként dolgozom. Sokan úgy gondolják, áldozatot hoztam, de ez nem igaz: kiegyensúlyozottabb vagyok, mint valaha, és a gyerekeim nélkül ez sosem történt volna meg!”
Kata (30), rendezvényszervező
„Nem tudom elképzelni, hogy szülés után két évig otthon maradjak a gyerekkel, és utána is csak félgőzzel dolgozzak.
Egyszerűen szükségem van arra, hogy szakmai sikereket érjek el, minden egyes napot élvezek az irodában, még a stresszesebb időszakokban is. Tudom, hogy ez egyeseknek furcsa, de nekem így jó.
Belátható időn belül szeretnénk a párommal babát vállalni, és remélem menni fog az anyaság-karrier dolog egyszerre. Hiszek benne, hogy igen!”
Zsuzsi (27), személyi edző
„Korán szültem, 23 éves koromban, így azt hiszem, egyértelmű, hogy melyik a fontosabb. Mivel a kisfiam már négy éves, a munkámra is rendesen tudok koncentrálni, ami nagyon jót tesz az önbizalmamnak és a lelki világomnak.
Korábban nagyon nehéz volt, szenvedtem, és azt hittem, én vagyok a világ legrosszabb édesanyja. De szerintem aki tudatos, az tudja menedzselni az életét szülés után is.
Persze vannak korlátok: nem tudnék hetente külföldre utazni, és az éjjelig tartó munka sem jöhet szóba, de kompromisszumokat lehet (és kell is) hozni.”