Tisztában vagyok vele, hogy vannak kislányok, akik alig várják a locsolókat, hiszen én is ilyen vagyok. Azt is tudom viszont, hogy minden gyerek más, és lehetnek olyanok is, akik egészen egyszerűen kellemetlenül érzik magukat a személyes zónájukba behatoló férfiaktól. Úgyhogy itt jön a képbe a címben is szereplő kérés: ne locsold meg a lányomat – ha ő nem akarja.
A hagyomány fontos, de nem mindenek felett
Nem vagyok a húsvéti szokások ellensége. Sőt, szeretem őket. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék a ezeket a rituálékat, legyenek közös emlékeink, történeteink, amiket továbbadhatunk. A locsolkodás is ilyen lehet – ha jól csináljuk. De mindig is fontosnak tartottam, egy neurodivergens kislány anyukájaként pedig különösen érzékeny lettem arra, hogy a hagyományokat ne örökítsük tovább vakon, változtatás nélkül, mintha minden ugyanúgy működne, mint ötven évvel ezelőtt. Ma már máshogy gondolkodunk gyerekről, testről, határokról. Hála az égnek, teszem hozzá.
