Milyen felnőttek válnak ezekből a gyerekekből?
Egy 2025-ben publikált kutatás kimutatta, hogy a nárcisztikus szülők gyermekei felnőttként nagyobb arányban mutatnak szorongó vagy elkerülő kötődési stílust, mint azok, akik egészséges családi környezetben nőttek fel. Ez azt jelenti, hogy vagy túlzottan ragaszkodnak a partnerükhöz, félnek az elhagyástól, vagy éppen nehezen engednek közel magukhoz másokat, és bizalmatlanok a kapcsolatokban. A nárcisztikus szülői magatartás gyakran vezet ahhoz is, hogy a gyermekek nem tanulják meg egészségesen kifejezni az érzéseiket, igényeiket, és hajlamosak elnyomni saját vágyaikat, hogy elkerüljék a szülő haragját vagy büntetését.
A hosszú távú hatások között gyakori a krónikus önbizalomhiány, az állandó önvád, a döntésképtelenség és a bűntudat, ha a saját igényeiket helyezik előtérbe.
Sok felnőtt gyermek nehezen tud egészséges határokat húzni, gyakran kerül függő, alárendelt vagy épp túlgondoskodó szerepbe a kapcsolataiban, és hajlamos lehet újra hasonló, akár nárcisztikus partnert választani.
A kutatások azt is kimutatták, hogy a nárcisztikus szülő mellett felnőtt gyerekek gyakrabban szenvednek szorongásos zavaroktól, depressziótól, poszttraumás stressz szindrómától, vagy akár függőségektől is3. Jellemző lehet az ún. „internalizált gázlángolás” is: a felnőtt gyermek kételkedik saját érzéseiben, sikereiben, gyakran érzi magát „imposztornak”, és hajlamos mindenért önmagát hibáztatni. Olvass még a témában
Érdekes módon azonban a kutatások rámutatnak arra is, hogy sokan – megfelelő támogatás, terápia vagy önismereti munka mellett – képesek kitörni ebből a mintából, és kiemelkedő együttérzést, rugalmasságot, sőt, egészséges kapcsolatokat is kialakíthatnak. Ez azt mutatja, hogy bár a nárcisztikus szülői háttér komoly sérüléseket okoz, a gyógyulás és a fejlődés lehetősége mindenki számára adott.
