Fontos, hogy az „együttműködés” kiemelendő. Tehát arról van szó, amikor a szülők, nagyszülők, dédszülők, valamint a gyerekek, unokák támogatják, segítik egymást. Természetesen az emberi kapcsolatokban vannak nézeteltérések és konfliktusok, amik normálisak. Ettől még lehetnek ezek a viszonyok érzelmileg kielégítőek és hasznosak.
Azonban előfordul, hogy az egyes kapcsolatok a vérszerinti kötelék ellenére sem működnek és megtörténik az elidegenedés. Ez jelentkezhet akár a nagyszülők részéről is, akik dönthetnek úgy, hogy nem értenek egyet az unokájuk nevelésével, vagy egyszerűen nem tudnak azonosulni új szerepükkel. Lehet, hogy túl fiatalnak, szabadnak érzik magukat, nem akarnak időt tölteni a gyerekekkel, inkább a felnőttek társaságában maradnának. Ezzel formálissá válik a kapcsolatuk az unokákkal, vagy rosszabb esetben meg is szűnik. Ugyanígy, a szülők is mondhatják azt, hogy akár saját, korábbi tapasztalatuk miatt, vagy egyéb tényezők végett, de nem engedik a nagyszülőket az unokájukhoz.
Sajnos az is előfordul, hogy a nagyszülő-unoka kapcsolatot indokolatlanul, erőszakkal szakítják meg és akadályozzák, hogy a rokonok egymással egy érzelmileg egészséges, harmonikus kapcsolatot alakítsanak ki. Olvass még a témában
A nagyszülők elidegenítése azonban nem csupán a nagyszülőt bünteti, hanem az unokákat is: megtagadják tőlük azt az egyedülálló kapcsolatot, amely a kutatások szerint is mind a gyermek, mind a nagyszülő számára előnyös lenne.
Mit kapnak a nagyszülők, ha az unokáikkal lehetnek?
A legtöbb nagyszülőnek már csak kora miatt is nehézkes az unokák felügyelete. Gyakran nincsenek olyan egészségügyi állapotban, hogy ne legyen számukra megterhelő a gondozás. Azonban, ha a nagyszülők rendszeresen találkoznak az unokákkal, ám nem kell róluk úgy gondoskodniuk, mintha a szüleik lennének, akkor az számukra is nagyon előnyös. Kutatások szerint azok, akik ily módon vesznek részt a gyerekek életében, hosszabb élettartammal, jobb egészségügyi mutatókkal rendelkeznek. Motiváltabbak az élni akarásra lelkileg is, azt érzik, hogy szükség van rájuk, szeretnék elkísérni unokáikat, amíg csak lehetséges.
Ezzel szemben, amikor a szülők különféle módszerekkel elidegenítik az unokákat (pl. érzelmi manipulálással, hamis állításokkal, vagy akár azzal, hogy tiszteletlen magatartásra ösztönzik őket a nagyszülőkkel szemben), az egyértelműen negatív hatást fejt ki a nagyszülőkre is.
Az elhanyagolt kapcsolatok, a magány és az izoláció növelhetik a depresszió, a stressz és az általános egészségügyi problémák kockázatát. Az elidegenedés gyakran okozhat fizikai problémákat is, mivel a tanulmányok szerint ezek a nagyszülők kevesebbet mozognak, alacsonyabb számú társas kapcsolatot folytatnak. Ezek pedig mind a fizikai, mind a mentális egészségre negatívan hatnak.
