Miért döntenek így a szülők?
Bár az egészséges nagyszülő-unoka kapcsolat felemelő és megismételhetetlen, valóban vannak olyan esetek, amikor indokolt az elidegenítés. Egyetlen gyermeket sem lenne szabad veszélynek kitenni. A szülők nem érezhetik kötelezőnek, hogy gyerekeik időt töltsenek azokkal a nagyszülőkkel, akik kudarcot vallottak szülőként. Ha a nagyszülők hagyták, vagy maguk is hozzájárultak gyerekeik traumáihoz, akkor a szülővé váló gyermekek teljesen érthető okokból féltik az unokákat nagyszüleiktől.
Mivel a gyermekek jólétének prioritása a szülők elsődleges feladata, nem csak, hogy joguk van őket távol tartani vérszerinti rokonaiktól, ez sok esetben egyenesen indokolt is lehet – sajnos.
Azonban nem minden eset ennyire nyilvánvaló. Nagyon gyakori pl. az, hogy a szülők válása, konfliktusai miatt, esetleg egy költözés végett megszakad a kapcsolat a nagyszülőkkel, vagy az egyik szülő rokonságával. Ez nagyon fájdalmas szakítás lehet mind a nagyszülők, rokonok, mind a gyermekek számára. Ennek ugyanis nincs tényleges indoka, oka a távolságtartásnak, legalábbis nem olyan, aminek őket is érintenie kellene. Olvass még a témában
Bárhonnan is nézzük a kérdést, az elidegenedés az unokák számára sok esetben nagyon nehéz, már csak azért is, mert elveszítik a nagyszülők által nyújtott szeretetet, támogatást és bölcsességet. Mindez kihatással lehet az önbizalmukra és a jövőbeni kapcsolataikra is.
Éppen ezért, ha lehetséges, ezeket a konfliktusokat el kell kerülni, a nézeteltéréseket meg kell oldani, amihez a kommunikáció, a megértés és az együttműködés kulcsfontosságú. A felnőtteknek egyszerűen muszáj tiszteletben tartaniuk egymás döntését, értékrendjét – a gyerekek érdekében.
