A nagy családi titkok – kígyó, ami a saját farkát harapja

A nagy családi titkok – kígyó, ami a saját farkát harapja

Címlap / Életmód / Család / A nagy családi titkok – kígyó, ami a saját farkát harapja

Nem minden alkoholista szülő veri a gyerekét, üvöltözik vele. Vannak olyan szülők, akik szenvedélyük mellett képesek ellátni a gyereket – ám ez igen ritka. Nem csak a példamutatással van a probléma. Inkább azzal, hogy a gyerek félti a szülő éltét, egészségét, látja boldogtalanságát… de ugyanez a helyzet más, családot érintő, komoly problémákkal is. Ilyenkor kezdjük titkolni a nyilvánvalót…

Jó szülő, rossz szülő

Széles skálája van a negatív szülői viselkedésnek. Vannak, akik egyszerűen csak ridegek, vannak, akik nem csak gyerekük testi, hanem lelki fejlődését hanyagolják el, vannak, akik verik a gyereket, van, aki manipulálja.
Vajon mitől jobb – vagy rosszabb – az a szülő, aki iszik, mint az, aki manipulálja a gyereket nevelési célból, vagy aki titkolózik, mert felnőtt létére sem tud mit kezdeni a problémával?

Inkább: alkalmas vagy alkalmatlan

Alkalmas a gyereknevelésre az, aki morális útmutatást tud adni gyerekének, képes kielégíteni annak érzelmi és fizikai igényeit – és itt álljunk meg egy pillanatra. Itt az alapvető igényekről van szó, nem az aktuális divatirányzatokról.
Például, az alkoholisták túlnyomó része saját maga valós igényeivel sincs tisztában, saját magáért sem tudja vállalni a felelősséget. De nem csak az alkoholista szülő tesz így, hanem sokan mások is…

Egy példa

Az alkoholbetegség többnyire a családban marad, mint egy ki nem mondott, ám nyilvánvaló titok. A család úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Ez a legnagyobb elkövethető hiba. Nem csak azért, mert a gyerek már kiskorától érzi, hogy nincs rendben semmi, hanem mert emiatt hazudnia kell az iskolában és a baráti körében.
A gyerek nem csak szégyelli a helyzetet, de lojális is, nem kívánja elárulni a szülőt – az alkoholista szülő inkább csak egy gyerek, aki gyámolításra, vezetésre, segítségre szorul.

De nem csak a szenvedélybetegeknél van így…

Időben fel kell ismerni a problémát és beszélni róla

Ha belegondolunk, minden komoly családi problémával ugyan így van. Titkolózunk. Az öröklött betegségek, a pszichológiai betegségek esetén is, de anyagi helyzetünk terén is ez a helyzet. Természetesen nem jó, ha nem tartjuk kontroll alatt azt, hogy mit, hol és kinek mondunk el, kitől kérünk segítséget, mert ettől sérülékenyek leszünk.

Fel kell nőnünk a feladathoz, és mindent a helyén kell kezelni, úgy, hogy megoldásokat találjunk… ezáltal a gyerek is olyan mintát kap, ami lehetővé teszi, hogy ne terhekkel induljon az életbe, hanem jó megoldási sémákkal.

Megoldás

Az emberek nagy része nem kíván azonosulni egy komoly problémával, mert fájdalmat okoz – főként egy gyerek nem, mert nem tud példa híján mit kezdeni a dologgal. Így a problémát abszolút rosszként kezeli, elhatárolódik, és úgy is beszél róla családon kívül.
Ahelyett, hogy családon belül az érdekeltek érdemben beszélnének az ,,emberi gyarlóságról”, mindenki számára megnyugtató módon. Sajnos, a hosszú ideig tartó titkolózás minden esetben oda vezet, hogy később képtelenek a családtagok egymással minőségileg beszélgetni – az indulatok miatt –, ezáltal megoldások sincsenek. Csak fájdalom, és örök életre megmaradó sérülések.

A bántalmazás három módja

A fizikai erőszak bűncselekmény, a szóbeli bántalmazás egyes esetei is annak számítanak, ám a titkolózás nem számít annak. Pedig ugyanolyan, ha nem nagyobb károkat tud okozni egy gyereknek – ugyanis a gyerek ismeri a titkokat, csak nem beszél róluk, hanem találgat, emészti magát rajta.
Családi titkok azért vannak, mert a szülő tehetetlen, nem akar a valósággal szembesülni. Gyerekként kezeli a helyzetet. Ez feszültséget okoz, mely egyre nagyobb lesz, amit valahol le kell vezetni, vagy el kell fojtani – ez pedig hozza magával a fizikai, szóbeli bántalmazást, vagy a feszültségoldó szenvedélyeket.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást