Egészség / Életmód / Lélek

10 mondat, amivel totálisan elszúrod a vigasztalást

10 mondat, amivel totálisan elszúrod a vigasztalást

Ha szeretünk valakit, annak természetesen jót akarunk. Biztos te is kerültél már olyan szituációba, hogy a párodat vagy egy közeli barátodat kellemetlenség vagy csalódás érte, ha nem még rosszabb. Ilyenkor automatikusan szeretnénk segíteni és jobb kedvre deríteni az illetőt, mert nem szeretjük látni, ahogy szenved. Ámde ha nem jól vigasztalsz, még több szenvedést okozhatsz, de minimum bosszúságot.

Szakítás, haláleset, kudarcélmény, csalódás, veszteség. Számos olyan helyzetbe kerülhet egy szerettünk, barátunk, esetleg kollégánk, amikor szüksége lehet egy kis lelkifröccsre. Azt hinnénk, hogy ez könnyű feladat egy empatikus embernek, de sajnos nem így van. Könnyen el lehet rontani és olyankor kimondottan olajat öntünk a tűzre. Ha nem szeretnénk tovább tetézni valakinek a fájdalmát vagy felbosszantani, akkor kerüljük el a következő mondatok használatát:

Minden rendben lesz

A legtipikusabb mondat, amit el lehet puffogtatni és amitől többnyire kétszázra ugrik a szenvedő vérnyomása. Éppen nehéz helyzetben van, egy krízist él át. Hol érzi ő éppen azt, hogy minden rendben lesz? Lehet, nemsokára elárverezik a házát, mert nem tudja fizetni a hitelt, ugyanis nem talál új munkát. Úgy néz ki, hogy jobbra fordul a sorsa?

Inkább mondd azt: Biztos van megoldás a problémádra és meg fogjuk találni. Vagy: Tudom, most rosszul érzed magad, ezért szeretnék rajtad segíteni. Hogyan tudok?

 

Másoknak komolyabb gondjaik vannak

Jól tudjuk, miszerint mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, meg hogy kevéssé érdekel bennünket mások baja, mikor mi is éppen padlón vagyunk.

Ha épp elhagyott bennünket életünk szerelme, sajnos kevésbé fog izgatni bennünket, hogy Afrikában meg éheznek, mert ilyen az emberi természet. Ne próbáld meg lekicsinyíteni a szenvedő gondját azzal, hogy összehasonlítod másokéval.

Szóval inkább mondd azt: Sajnálom, hogy szenvedsz/ilyen nehéz helyzetben vagy. Mit tehetek érted?

 

Holnap mindent másképp fogsz látni

Miért is? Holnap talán nem tűnik majd olyan szörnyűnek a megcsalás?

Igen, van, mikor dühösek vagyunk és miután kialudtuk magunkat, a következő nap nyugodtan ébredve másképp látjuk a dolgokat. Ám a holnap nem egyenlő a gyógyírrel, nem változik meg semmi, főleg nem a tények. Az érzelmi csapásoknál, amik igazán megráznak bennünket, ott a következő nap is azt fogjuk gondolni, amit ma.

Inkább mondd azt: Napról napra sokkal könnyebb lesz. Én itt leszek veled és támogatlak.

 

Az idő mindent meggyógyít

Talán ez a legeslegbosszantóbb mondat, amivel egy embert vigasztalni lehet. Pedig tudjuk, hogy igaz, az idő valóban nagy segítség.

De annyira elcsépelt lett, hogy inkább csak felborzolja a kedélyeinket.

Meg aki tegnap vesztette el az édesanyját, az pont nem akar arra gondolni, hogy idővel meg kell szoknia a hiányát.

Inkább azt lehetne mondani ebben az esetben: Minden egyes nap kicsivel könnyebb lesz a teher, de addig is segítek neked cipelni.

 

Engedd el

Ez is egy örök „kedvenc”. Ha baj van, nem jött össze valami vagy szakítottak velünk, rá se rántsunk, engedjük el. Egyszerűen rándítsuk meg a vállunkat, lépjünk tovább, mintha mi sem történt volna.

Nem számít, hogy a főnök mindenki előtt megalázott vagy a gyerek véletlenül tönkre tette az elhunyt nagypapától kapott órát, ami az egyetlen kincs volt tőle.

Csak lépjünk át a történtek felett. Mintha az olyan könnyű lenne.

Sokkal jobb lenne azt hallani: Őszintén sajnálom, ami veled történt.

 

Az élet megy tovább

Ez az egyik legsablonosabb mondat, amit elő lehet húzni a vigasztarsolyból olyan, mintha nem is érdekelne minket a másik bánata, csak odaböffentjük a legkézenfekvőbb vigaszt, ami az eszünkbe jut.

Tisztában vagyunk azzal, miszerint az élet nem áll meg és megy tovább, de attól még onnan a padlóról kicsit sem tűnik úgy, hogy szebb jövő várna ránk.

Sokkal előnyösebb lenne azt mondani: Talán ez most kevéssé vigasztal, de én itt vagyok neked.

 

Tudom ilyen ez, én is voltam már ebben a helyzetben

Érthető, hogy bizonyos helyzetben megrohannak bennünket a saját élményeink, tapasztalataink és azt szeretnénk sugallni, ha mi túléltük, a másiknak is menni fog.

Talán szeretnénk megosztani vele azokat, amik nekünk is segítettek.

Ez még rendben van is, de ezzel a mondattal olyan, mintha rá akarnál licitálni a másikra vagy azt akarnád mondani: nem nagy cucc.

Ne akard magadra terelni a figyelmét, hagyd, hogy megélje a bánatát, a történteket.

Jobban tennéd, ha valami ilyesmit mondanál: Mesélj, mondd el, mit érzel, én itt vagyok és meghallgatlak.

 

Erős vagy, ezzel is megbirkózol

Amikor valaki depressziós, maga alatt van, mindenhogy érzi magát, csak éppen erősnek nem.

Ettől a mondattól nem fog benne feltámadni az oroszlán. Sőt, még rossz érzést is keltesz benne, hogy erősnek kellene lennie, holott pokolian szenved.

Nem ilyenkor kellene emlékeztetni valakit arra, hogy az erős nő/férfi nem picsog, hanem feláll és megrázza magát. Egy kicsikét mindenki megzuhanhat és nem szégyen, ha esendőnek érzi magát.

Helyette mondhatnád azt: Nem vagy egyedül. Segítek, amiben csak tudok.

 

Biztos a sors akarta így és a rossz után majd jön valami nagyon jó

Erre lehetne azt mondani: a sors bekaphatja a kislábujjamat.

Még ha az illető hisz is a sorsban, akkor sem fogja feldobni, hogy épp az égiek kitoltak vele, mert majd utána majd megajándékozzák a szenvedéseiért.

Aki meg nem hisz a sorsban, annak egyenesen vérlázító ez a mondat, mert ha valaki ilyen jó kapcsolatban áll a sorssal, miszerint tudomása van arról, hogy ő randalíroz, akkor fejtse ki jobban a miérteket.

Ha meg nem tud jósolni, nem lát bele a sorsba, akkor ne mondjon ilyeneket. Attól, hogy egy külső erőre keni a dolgot, nem lesz jobb.

Ez sokkal elfogadhatóbb lenne: Nem tudom, miért történik ez veled, de én melletted állok.

 

Legyen már jó kedved. Mosolyogj már, na!

Ne, csak ezt ne! Az az ember éppen szenved, belül össze van törve, sír a lelke, miért kell még jobban megerőszakolni a lelkét?

Miért lenne jobb attól, hogy görcsösen próbál mosolyogni és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne?

Nagyon bosszantó tud lenni, mikor az embertől elvárják, hogy legyen jó kedve. Majd mosolyog, mikor képesnek érzi rá magát. Minden ilyen „Menjünk bulizni!”, „Rúgjál be!” és „Érezd jól magad!” meg hasonló erőltetések az ellenkezőjét váltják ki. 

Mondd inkább azt: El se tudom képzelni, min mész most keresztül, de rám számíthatsz!

 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást