A szatír
Az igazgatóhelyettes egy vén szatír volt, aki mindig csinos lányokat gyűjtött a csapatába és mindenkinél bepróbálkozott. Aki kerek perec visszautasította, azt kirúgta valami ürüggyel. Nálam is próbálkozott, de én résen voltam. Amikor elhívott vacsorázni, mondtam neki, hogy telefonon egyeztessünk. A vonalban direkt megkérdeztem, mit vegyek fel a munkavacsorára. Ő nevetett és közölte, hogy valami szexit, főleg ha a vacsi után szeretnék „rajta is dolgozni egy kicsit.” Másnap az irodában félrehívtam, lejátszottam neki a hangfelvételét és mondtam neki, hogy nincs vacsi, de ha ki mer rúgni, ezt a felvételt nemcsak a főnökség kapja meg, de a felesége is. Még mindig a cégnél dolgozom.
