A papírok
„Jézusom, kapja már össze magát, Orsika!” – mondta a felettesem a szemét forgatva – az egész vezetőség előtt – amikor kicsúszott a kezemből egy adag papír, amit neki vittem. Közöltem vele, hogyha jobban végezné a munkáját és valóban tudna szervezni, akkor nem kellene kapkodnom és nem ejteném el a papírokat. A szája szó szerint tátva maradt, én pedig kicsattogtam, leültem a gépemhez és – még mielőtt ők bocsátottak volna el – megírtam a felmondólevelem.
