Két óra gyerek nélkül – irány vásárolni
A szülő számára minden gyerek nélkül töltött perc aranyat ér, ezért illik is kihasználni. Van két óránk, ameddig a gyerek tanárnál okosodik, hát irány vásárolni.
„Most már vezethetek?” – néz rám angyali szemekkel feleségem.
Látom a vágyat a szemében. De ez a vágy nem a szokásos. Ezt nem én hoztam ki belőle… Olvass még a témában
Átül, fészkelődik, helyezkedik. Pillanat alatt belakja. Szinkronizálja a telefonját a kocsival, élvezi a CarPlay és a 7 colos érintőképernyős kijelző adta könnyedséget.
Eljött a pillanat, amikor nem tudom eldönteni, hogy a kocsi van értünk, vagy mi vagyunk a kocsiért?!
„Vissza kell adni?” – kérdezi viccesen feleségem, miközben látom rajta, komolyan gondolja. „Intézd el, hogy maradhasson. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is újból Suzukira fogok vágyni, ez tetszik nekem” – mondja, utalva a régi Swiftes idejére.
Miközben áradozik, hogy milyen jó, hogy magasabban ül, mint a mostani Fiestájában, és hogy kényelmesebbek az ülések itt, mint ott, valamint hogy milyen jól gyorsul a Vitara, rádöbbent egy érdekes kérdésre: miért döntenek az emberek csupán árak és katalógusok alapján? Lehet szép és jó ára egy autónak, de lehet, hogy az élvezeti értéke akkor jön ki igazán, amikor próbaútra visszük.
A vásárlás két órájába nagyjából egy női felső fért bele… meg egy bevásárlóközpontos oda-vissza kör. De most ez adta az élményt, a vezetés.
