Teher
Nem elég, hogy már novemberben mindenki idegbeteg, ebben az őrületben kell bevásárolni a kaját, az ajándékokat, majd érzelmileg és fizikailag teljesen kimerülve még utolsó erőmmel jópofizni az undok rokonokkal.
Igazán nem kellett volna…
Én szeretek ajándékozni és nagyon komolyan is veszem. Egész évben hegyezem a fülem, hogy elkapjam, ki mire vágyik és azt veszem neki. Ha tanácstalan vagyok, akkor a barátaitól kérdezem meg, mit vegyek az illetőnek. Pénzt nem kímélek, szépen csomagolok és tényleg megadom a módját, hogy mindenki szívből örüljön az ajándékomnak, nekem ez fontos.
Ezzel ellentétben a családom – enyhén szólva – nem invesztál sok időt és energiát az én ajándékozásomba, én ugyanis minden évben ugyanazt kapom. Anyáméktól pizsamát, keresztapáméktól egy kiló narancsot vagy almát (!), öcsémtől egy tábla csokit, nővéreméktől pedig soha semmit. (De azért az elvárás, hogy én mind a négy gyerekükre egy vagyont költsek…) Mindig reménykedem és mindig csalódom. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
