Teher
Nem elég, hogy már novemberben mindenki idegbeteg, ebben az őrületben kell bevásárolni a kaját, az ajándékokat, majd érzelmileg és fizikailag teljesen kimerülve még utolsó erőmmel jópofizni az undok rokonokkal.
Igazán nem kellett volna…
Én szeretek ajándékozni és nagyon komolyan is veszem. Egész évben hegyezem a fülem, hogy elkapjam, ki mire vágyik és azt veszem neki. Ha tanácstalan vagyok, akkor a barátaitól kérdezem meg, mit vegyek az illetőnek. Pénzt nem kímélek, szépen csomagolok és tényleg megadom a módját, hogy mindenki szívből örüljön az ajándékomnak, nekem ez fontos.
Ezzel ellentétben a családom – enyhén szólva – nem invesztál sok időt és energiát az én ajándékozásomba, én ugyanis minden évben ugyanazt kapom. Anyáméktól pizsamát, keresztapáméktól egy kiló narancsot vagy almát (!), öcsémtől egy tábla csokit, nővéreméktől pedig soha semmit. (De azért az elvárás, hogy én mind a négy gyerekükre egy vagyont költsek…) Mindig reménykedem és mindig csalódom. Olvass még a témában
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
Hogyan hozod meg a nagy döntéseidet? Derítsd ki, milyen döntéshozó vagy!
Te hány szünetet iktatsz be a munkanapodba? így teremts egyensúlyt munka és magánélet között
Feladtam, vagy csak rugalmasan alkalmazkodtam? Így válts nézőpontot
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
