7 mindennapi dolog, amit alig várok, hogy újra megtehessek

7 mindennapi dolog, amit alig várok, hogy újra megtehessek

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / 7 mindennapi dolog, amit alig várok, hogy újra megtehessek

Minden a feje tetején áll, és semmi sem olyan most, mint szokott. Bár sokan mondják, hogy a világ jó ideig nem lesz ugyanaz, mint amilyennek megismertük, azért vannak dolgok, amik tudom, hogy visszatérnek majd. Amikor nehéz napom van, én ezeket képzelem el, és emlékeztetem magam, hogy érdemes várni rájuk.

Iszom egy kávét egy kiülős helyen

Rámosolygok majd a pincérre, mint egy régi ismerősre, és amíg hallgatom a kávéfőző kiszűrődő zaját, kényelmesen elnyújtózom a teraszon a székemen.

Figyelem majd az embereket, beszívom a napfényt, ha a szomszéd asztalnál ülők tacskója átlopakodik az én asztalom alá, megvakargatom a füle tövét.

Mosolygok, amikor meglátom a kávéhabba rajzolt virágot és visszaviszem magam után a poharat, hogy legyen alkalmam elköszönni is.

 

Meglátogatom a nagymamámat

Viszek neki sütit és nem fogok rászólni, hogy ne adjon cukrosat a gyereknek, szemet hunyok felette, hogy neki is jut a tejszínhabból.

Meghallgatom századszor is a történeteket, amiket már kívülről tudok, és örülök, hogy végre nem csak a telefonon keresztül hallhatom őket.

 

Elmegyek egy jó koncertre

Nem állok meg hátul, hanem bemegyek a tömegbe, és ott fogok ugrálni, mert már nem kell majd félni a közelségtől.

Amikor jön a legnagyobb sláger, koccintok a sörömmel a körülöttem álló ismeretlenekkel, akikkel együtt örülünk, hogy van bennünk valami közös, mindannyian megőrülünk ezért a dalért, a ráadás alatt pedig átkaroljuk majd egymás vállát, és úgy táncolunk.

 

Egész délutánt töltünk a játszótéren

Kétszázadjára is felteszem a lányomat a csúszda tetejére, és nem aggódom majd amiatt sem, hogy tele megy homokkal a zoknija, miközben a kis vödrét tölti meg.

Összemosolygok a többi anyukával, amikor a gyerekeink óvatosan ismerkedni kezdenek egymással, és együtt örülünk, ha közös játékba fognak, mert végre hagyhatjuk, hogy fejlődjön a szociális készségük, hogy ismerkedjenek, hogy tanuljanak és jól érezzék magukat, nem kell rájuk szólni, hogy ne menjenek közelebb egymáshoz.

 

Beúszok a Balatonba

De csak miután szundítottam egyet az árnyékban a strandlepedőmön!

Jólesően megborzongok majd a víz hidegétől, de aztán erőt veszek magamon, és belevetem magam a hűvösbe, tempózni kezdek és az első mozdulat után már jól is esik a hideg, addig úszom, míg elcsendesednek körülöttem a zajok, míg kellemesen elfáradnak a tagjaim és az sem zavar majd, ha vizes lesz a fejem tetején összefogott hajam.

Mikor pedig visszaérek a partra, nagyon remélem, hogy már ott fog várni a főtt kukoricám!

 

Felszállok a vonatra

Beteszem a fülhallgatómat és elindítom a kedvenc lemezem a telefonon, nézem az elsuhanó tájat, ha valaki leül mellém, biccentek neki, és nem jut rögtön eszembe, hogy távolabb húzódjak.

Nagyot harapok a szendvicsembe és iszom a vizes palackomból, aztán pedig belemerülök a könyvembe, és nyugodt szívvel élvezem a zakatolást.

 

Áthívom a barátaimat

Eltervezem, hogy sütök valamit, de persze elszalad az idő, úgyhogy végül csak egy üveg borral várom őket, és rendelünk majd pizzát.

Ülnek majd a kanapén, a szőnyegen, és beszélgetnek a konyhában is, nagyokat nevetünk és időnként egymás nyakába borulunk egy-egy jó sztori után, meghallgatom, hogy hogy halad a doktori dolgozat, hogy milyen volt a legutóbbi randi vagy kinek van elege a főnökéből, és örülök, hogy utána nem az emojik között kell keresnem a megfelelőt, hogy kimutassam a támogatásomat.

 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást