Az Orlando, Virginia Woolf kísérleti regénye azonnali kritikai és kereskedelmi sikert aratott, amikor 1928-ban megjelent, és hírneve azóta csak nőtt. Az Orlando egy időutazó arisztokrata története, aki 400 év történelmét éli át – és közben nemet vált -, eredetileg Woolf szerelme, Vita Sackville-West tiszteletére íródott, ma pedig queer és feminista mérföldkőnek számít. Művészek, filmesek és írók generációit inspirálta, és balett, opera és színházi előadásként is feldolgozták – a legújabb színpadi változat idén kerül bemutatásra Londonban.
A legjobb ilyen újragondolások az Orlandót a queer képzelet folyamatosan fejlődő műveként közelítik meg. Sally Potter filmadaptációja jó példa erre. Az 1992-es velencei filmfesztiválon bemutatott, meleg fogadtatásban részesült Potter-féle Orlando ma már bravúros adaptációnak számít.
A Tilda Swinton főszereplésével készült film egy szellemes és pazar részletekkel teli történelmi mókázás. A korszakokon átívelő narratíva ellenére azonban ez a film a brit történelem egy nagyon konkrét pillanatát tükrözi. Woolf szövegének szellemiségéhez hűen a Potter-féle Orlando átitatódik a queer kultúrával, és az évtizedek során az LMBTQI+ rajongók egymást követő generációinak lenyűgöző – és ambivalens – témájává vált. Olvass még a témában
Mi az az elítélendő dolog, ami valahogyan mára teljesen elfogadottá vált?
Több mint 60 000 ember perli a népszerű kozmetikai céget – rákkeltőek voltak a hintőporaik?
Rájuk sem ismernél: így festenek a hírességek a természetes hajukkal!
Orvosnak képzelte magát, elhunyt betegei szellemét még érzékelni lehet – 7 kísérteties történet
Hosszú ideig készült a film
Potternek majdnem egy évtizedbe telt, mire az Orlandot a vászonra vitte. A filmrendező először tinédzserként szeretett bele a könyvbe, és azonnal felismerte benne a filmes potenciált. „Amikor elolvastam, láttam a dolgot” – mondta Potter egy interjúban. „Úgy éltem meg… mint egy képsorozatot, amely 1600-tól napjainkig száguld át az időn és a téren.” 1984-ben kezdte el az Orlando bemutatását a finanszírozóknak, de ekkor a befektetők azt mondták neki, hogy a koncepció „megvalósíthatatlan, lehetetlen, túl drága és amúgy sem érdekes.” Potter átmenetileg elkedvetlenedett, de a nyolcvanas évek végén újult elszántsággal tért vissza a projekthez.
