Becsomagolva
A vőlegényem közölte, hogy meghívást kapott a főnökéhez, az én reakcióm pedig az volt, hogy szuper, akkor törhetem a fejem, mit vigyen nekik. Szinte kikérte magának és azt mondta, nekem ezzel nem kell foglalkoznom, majd ő gondoskodik a figyelmességről.
Be is vásárolt – a kolléganői segítségével – és büszkén mutatta a bort, fürdőgolyót, illatgyertyát és drága bonbont. Elismerően bólogattam, hogy jókat vett. Amikor eljött a vacsora napja és késésben volt, sürgetően kérdezte, hol az ajándék. Mondtam neki, hogyha jól emlékszem, a szekrény aljába tetted, mire ő: „Nem csomagoltad be?!” Szívem nem kérted, nekem meg eszembe sem jutott, mivel úgy volt, hogy nekem „ezzel nem kell foglalkoznom.” És még ő szitkozódott, miközben pánikszerűen kerestem valami masnit meg ajándékzacskót, hogy prezentálható legyen az ajándék…
