Kriszta még egy szerencsés eset, hiszen ő előbb-utóbb a saját kárán csak belerázódott az életbe, de ha a legfiatalabb unokatestvéremet, Ádámot nézem, neki azt hiszem, esélye sincs. Ő egy jelenleg 23 éves fiatalember, akinek szülei – nagybátyámék – újgazdag vállalkozók, tehát már egészen kiskorától megkapott mindent.
Amikor letette a jogsit, a szülei megpróbáltak bekeményíteni, hogy csak akkor kap kocsit, ha a családi vállalkozásban végigdolgozik egy nyarat. Ez úgy sikerült, hogy Ádám két napon keresztül unatkozott és nyomkodta a telefonját az irodában, majd soha többet nem ment be. Ennek ellenére kapott egy vadiúj BMW-t, amivel lehetett fuvarozni a haverokat és villantani a lányoknak. Ha tankolni kell, a mai napig csak tartja a markát az anyjának vagy apjának, akik belenyomják a pénzt.
Nekem, aki már 17 évesen dolgoztam és két éven keresztül spóroltam az első kocsimra – egy skodára, ami idősebb volt nálam –, amit végül 23 évesen vettem meg, ez egészen szürreális. Olvass még a témában
Ha Ádámnak a huszadik új, márkás farmer vagy cipő kell, akkor is csak egy szavába kerül és megkapja.
Hivatalosan videósként dolgozik – a milliós kamerára természetesen a szülei ruháztak be –, néha elvállal egy-egy esküvőt, de enyhén szólva nem dolgozza magát halálra. De minek is tenné, van külön lakása, kocsija, havi apanázs és ha megkérdezném, mennyi pl. a villanyszámlája, fogalma sem lenne róla. Ahogy magáról az életről sincs semmi fogalma.
Ez a három eset jól mutatja, milyen hatással van ránk, hogy felnőttként mennyi segítséget kapunk szüleinktől. Én még mindig nyögöm a lakáshitelem és még tíz évig fogom. Nem könnyű, de nem panaszkodom, hiszen sokaknak még arra sincs lehetősége, hogy hitelt felvegyenek. Kriszta barátnőm a saját kárán, ha nehezen is, de megtanulta, hogy addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér. Unokatestvérem pedig soha az életben nem fogja megtudni, mi az a felelősség.
Amikor szülőként – már felnőtt – gyermekeinket támogatjuk, előtte gondolkozzunk el rajta, hogy ezzel segítjük, vagy hátráltatjuk őket.
Hogy csak magunkat ringatjuk abba a hitbe, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk számukra, vagy csak éppen nem tudunk ellenállni a követelőzésüknek? Mindenesetre fontos megjegyezni, hogy olykor pont azzal segítünk, ha nemet mondunk nekik.
