A törvény minden országban meghatározza, mikortól válik valaki felnőtté, vagyis teljes mértékben döntésképessé és egyben felelőssé ezekkel a döntésekkel kapcsolatban. A legtöbb nyugati országban ezt a jogot a 18. vagy 21. születésnaphoz kötik. A felnőtté válást szociális értelemben viszont bizonyosan nem egy szám határozza meg önmagában.
Sokak számára a felnőtt szerepváltások „klasszikus” szociológiai jelzői – az iskola befejezése, az otthon elhagyása, a házasságkötés, a gyermekvállalás és a munkaerőpiacra lépés – egyre távolabbinak tűnik.
Új fogalom: a feltörekvő felnőttkor
Az elmúlt néhány évtizedben a drasztikus társadalmi változások a felnőtt szerepváltások és a szeizmikus demográfiai változások kitolódásához vezettek. A most felnövő felnőttek az előző generációhoz képest jellemzően később házasodnak, később vállalnak gyereket és később kezdik a karrierjüket is. Olvass még a témában
Ezek az eltolódások sok pszichológust, például Jeffrey Jensen Arnettet is arra késztették, hogy azt mondja, a 18-29 év közötti kor több, mint a felnőttkorba való átmenet időszaka. Ez a fejlődés új szakasza, amelyet feltörekvő felnőttkornak neveznek.
A feltörekvő felnőttkor jelenlegi elméletei ezt a fejlődési időszakot öt pilléren határozzák meg: a lehetőségek időszaka, az instabilitás, az identitás-kutatások, az önfókusz és a felnőtt státusszal szembeni ambivalencia. Ezen jellemzők mindegyike központi fejlődési folyamatot jelent az élet ezen időszakában.
