Lehetőségek nélkül
35 éves férfi vagyok, aki nem jár bulizni és nem hisz az online társkeresésben. Összesen két barátom van, mindketten házasok, tehát velük sem olyan helyekre járok, amik alkalmasak az ismerkedésre. Így egyszerűen nincs lehetőségem, hacsak nem szólítok le valakit a boltban vagy a benzinkúton, de ahhoz meg nincs elég önbizalmam.
Nem.
Lehet, hogy én csinálom rosszul, de eddig az életemben minden kapcsolatom úgy végződött, hogy az illetőnek én voltam a szakácsa, bejárónője és terapeutája. Nem akarok már senkinek az anyja lenni, sem a szexuális segédeszköze, egy igazi társat akarok. Ez viszont úgy látszik, ma irreális elvárás, ezért inkább elvagyok boldogan egyedül. Élvezem a munkámat, amiben sikeres is vagyok, színházba járok anyámmal és nagynénémmel, utazgatok, együtt főzök és bulizok a barátaimmal. Elégedett vagyok az életemmel és nem érzem egy férfi hiányát.
