Teknőc
Apám és nagypapán után – sajnos – én is Ernő lettem. Mivel kiskoromban népszerű mese volt a Doktor Bubó, az egyik szereplő után mindenki csak Teknőc Ernőnek szólított. Ez később simán Teknőccé rövidült és annyira rajtam ragadt, hogy még a tanárok is így hívtak. Ezzel sem voltam boldog, de az Ernőnél még ez is jobb volt, ezért a mai napig így mutatkozom be mindenkinek, hogy a nevem Kovács Ernő, de hívj csak Teknőcnek.
Sallang
Anyukám igazán romantikus lélek és nem fér a fejembe, hogyan tudta rávenni pragmatikus apámat, hogy a nevem Carmen Esmeralda legyen. Ráadásul akkoriban még nem engedték az ilyen „különlegesebb” neveket, csak úgy, ha fonetikusan írták őket. Ezért huszonéves koromig úgy kellett írnom, hogy Kármen Eszmerálda, ami szörnyű! És a mai napig úgy hangzik, mint egy brazil telenovella.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
