Nem köszönnek el telefonálás után – 4 bosszantó filmes dolog

A pohár nyilván csak egy díszlet, ami elmaradhatatlan, ha a helyszín egy bár, de nincs más dolga, minthogy a szereplők a dialógus közben rajta tartsák a kezüket.

A beszélgetés végén az egyik szereplő feláll, és elmegy, a poharát teljesen tele a pulton hagyja.

Külön kedvencem, amikor még azt is látjuk a jelenet elején, hogy kikéri az italt, amit elé tesznek, ő kifizeti, majd három mondat után érintetlenül ott is hagyja. Lehet, hogy ha legközelebb azt érzem, hogy fölöslegesen sok papírpénz van nálam, majd kipróbálom a dolgot.

„Akkor átjössz délután?” „Sajnos nem tudok, segítenem kell a nagymamámnak.” „Hogy érted azt, hogy segítened kell a nagymamádnak?” „Már a múlt héten megígértem neki.” „Már a múlt héten megígérted neki? De hiszen mi tegnap beszéltünk.” „Igen, de tegnap elfelejtettem.” „Tegnap elfelejtetted?” – mégis ki az, aki úgy telefonál, hogy a másik minden mondatát megismétli?

Ja igen, az, aki egy film forgatókönyvét mondja vissza, és kénytelen úgy beszélni, hogy akkor is követhessük a beszélgetést, ha a másikat nem halljuk.

Külön kedvencem még, hogy soha nincs olyan, hogy a másik éppen a metrón van, esetleg a kasszánál fizet, és emiatt nem hallják egymást a hívók, vagy megszakad a vonal, esetleg eleve olyan kedvvel hallóz bele a hívott fél a telefonba, hogy a másiknak rögtön el is megy a kedve a beszélgetéstől. Ja, és soha senki nem köszön el, csak leteszi a kagylót.