Oké, egy filmnek nem feltétlenül célja, hogy a valóságot ábrázolja, sőt. De azért mégis vannak dolgok, amik engem annyira felbosszantanak, hogy nem is vagyok többé képes a cselekményre fókuszálni. Vajon, aki ezeket a jeleneteket rendezi, az egy párhuzamos valóságban él?
1/4 Mindig mindenkinek tele van a pohara, és úgy is hagyja ott a bárban
A pohár nyilván csak egy díszlet, ami elmaradhatatlan, ha a helyszín egy bár, de nincs más dolga, minthogy a szereplők a dialógus közben rajta tartsák a kezüket.
A beszélgetés végén az egyik szereplő feláll, és elmegy, a poharát teljesen tele a pulton hagyja.
Külön kedvencem, amikor még azt is látjuk a jelenet elején, hogy kikéri az italt, amit elé tesznek, ő kifizeti, majd három mondat után érintetlenül ott is hagyja. Lehet, hogy ha legközelebb azt érzem, hogy fölöslegesen sok papírpénz van nálam, majd kipróbálom a dolgot.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!