Megdöbbentő és valljuk be, szórakoztató megfigyelni, hogy egy nagyobb családi összejövetelen mennyire másként viselkednek a jelenlévők, ha különböző generációkhoz tartoznak. A korábban 25 évre becsült generációváltás mára 15 évre csökkent, magyarázva ezzel az eltérő kommunikációs szokásokat, a változó párkapcsolati elvárásokat és az életről való felfogásbeli különbségeket.
Az nem újdonság, hogy a fiatalok nehezen fogadják el az idősebbek normáit, emiatt lázadónak, sokszor tiszteletlennek vélik őket az idősebbek. Ahogyan nem változott az sem, hogy a feltörekvő nemzedék számára kinyíló világ sokkal gazdagabbnak, sokrétűbbnek, színesebbnek tűnik, mint az előző generációké volt. A konfliktust általában az okozza, hogy a híd, amely összeköti a különböző évtizedekben születetteket, sokszor túl vékony, ingatag. A felek csak nézegetik egymást a túlpartról, nem tudják, hogyan létesítsenek egymással kapcsolatot. Ez még a jobbik eset, mert legalább van szemkontaktus. Ám az okostelefon vagy a tablet kijelzőjébe bújt fiatalokkal még ez a próbálkozás is komoly elszántságot igényel.
Ilyen az X-generáció
Az X-generáció tagjai a mai negyvenesek (kb. 1965-1979 között születtek). Félig-meddig az információs világba nőttek bele, rutinos internethasználók, de a GPS mellett még a papír alapú térképek is ott pihennek a kesztyűtartóban.
Nem ragaszkodnak a digitális kultúrához, ha munkájuk ezt nem követeli meg, ők az úgynevezett digitális bevándorlók. Személyes kapcsolataikat igyekeznek minél inkább ápolni, fontosak számukra a négyszemközti vagy társas beszélgetések, melyeket heti találkozásokkal erősítenek meg.
Az X-generáció Magyarországon a rendszerváltás idején vált nagykorúvá. A gyermekként megismert világ szabályai akkor hirtelen érvénytelenné váltak, az új világ viszont még kiismerhetetlen volt számukra.
Közösségi gyermekkort éltek, jó érzéssel töltötte el őket az összetartozás, a mainál jóval nagyobb közbiztonságnak köszönhetően gyermekként önállóbb, szabadabb életet élhettek a grundokon, a tereken. E nemzedék tagjait tartják a legmegbízhatóbb munkavállalóknak, jó csapatjátékosok, gyakorlatiasak, gyorsan reagálnak és tudják, hogy a munkáért meg kell küzdeni.
Az X-generáció nehézségei
Életkoruk és a felgyorsult környezet miatt közülük kerül ki a legtöbb depressziós, aki belefáradt vagy beleunt eddigi tevékenységeibe, de az újrakezdést már későinek tartja. Ugyanakkor tisztelik a felettük álló generáció szabályait, de már kevésbé hiszik el, hogy mindenki csak olyan életet élhet, amilyenbe beleszületett.
A család és a gyermekvállalás fontos cél az életükben, de már itt is megfigyelhető ennek a tendenciának a csökkenése. Szociológusok szerint ez a nemzedék lesz az első, amelynek később, ha nem gondoskodott saját magáról, akkor a pihentető nyugdíjas évek helyett az élethosszig tartó munkavállalásra kell felkészülnie.
Ilyen az Y-generáció
Az Y-generáció, a nyolcvanas évek gyermekei. Köztük és a tíz évvel idősebb korosztály közötti szakadék meglehetősen mély. Ha egy X-generációs férfi szerelmes levelet írna egy Y-generációs hölgynek, minden bizonnyal hiába várná a postást a válasszal, mert a lány addigra e-mailen dobná a kosarat (vagy a keszkenőt), de csak miután alaposan „kiguglizta” és a Facebook adatlapját is tüzetesen átvizsgált a levélírónak.
Majd ezt követően a hölgy részletesen beszámolna az eseményekről a blogjában, amit az Ipodján ír, s ha valamilyen szót nem tud, hogyan kell helyesen írni, akkor sem a könyvespolchoz szalad a Magyar helyesírás szabályainak 12. kiadásáért, mert az túl sokáig tartana, hanem a böngészőben keres rá.
Az Y generáció nehézségei
Velük kapcsolatban alakult ki a Pán-Péter szindróma elnevezés, ami arra utal, hogy aktív munkavállalóként később jelennek meg a munkaerő piacon, elvégeznek egy, két vagy több iskolát, majd utazgatnak vagy gyakorlatot szereznek.
Az Y-gyermek addig is a szüleinél marad, akik ellátják, segítik mindenben, az önálló életet nem erőltetik számára. A szüleiktől eltanult nyugalom lassúságnak tűnhet a fiatalabb generáció számára, akik már úgy nőttek fel, hogy ha nem igyekeznek megfelelni ebben az érdekvezérelt világban, akkor elvesztik egzisztenciájukat és a partvonalra kerülnek.
Ilyen a Z-generáció
A Z-generáció tagjai az 1996-2007 között született fiatalok. Legidősebb tagjaik mostanában érik el a felnőtt kort. El sem tudják képzelni, mit csináltak szüleik gyermekként, amikor még nem volt Play Station, okostelefon és más digitális kommunikációs eszköz. Tanulásuk, felfogásuk annyira eltér a korábbi generációkétól, hogy az oktatási rendszer sem tudja követni, és ez egyre nagyobb problémát okoz majd a jövőben.
Az ő életükben sokszor a könyvek már csak a szülők furcsaságai, ha olvasni akarnak, akkor azt is digitális platformon teszik. Internetfüggők, de ez a függőség nem egyfajta káros szenvedély, hanem alapfunkció az életükben.
Z-generáció = konzumcsecsemők generációja
Érzelmi kapcsolataik szegényesek, ők a jövő robotemberei – véli Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, hozzátéve: felnőtté válásuk tempója lelassult, gyakran követelőző „konzumcsecsemők”.
Nagyon megnézik, mire adják ki a pénzüket, nem halmoznak fel felesleges tárgyakat, de amit divatosnak és menőnek vélnek, azt megveszik. Csak éppen alaposabb utánajárás és mérlegelés után döntenek, mint a néhány évvel idősebbek (jobbat, olcsóbban) – ebben persze nagy segítségükre vannak a különböző appok.
Nem szabadna elfelejtenünk, hogy hamarosan ők lesznek a társadalmat irányító felnőttek és a következő generáció szülei is egyben. Gyermekeik még meg sem születtek, de már elnevezést is kaptak: ők lesznek az alfa generáció. Hamarosan rajtuk is lehet hüledezni.
