Az nem újdonság, hogy a fiatalok nehezen fogadják el az idősebbek normáit, emiatt lázadónak, sokszor tiszteletlennek vélik őket az idősebbek. Ahogyan nem változott az sem, hogy a feltörekvő nemzedék számára kinyíló világ sokkal gazdagabbnak, sokrétűbbnek, színesebbnek tűnik, mint az előző generációké volt. A konfliktust általában az okozza, hogy a híd, amely összeköti a különböző évtizedekben születetteket, sokszor túl vékony, ingatag. A felek csak nézegetik egymást a túlpartról, nem tudják, hogyan létesítsenek egymással kapcsolatot. Ez még a jobbik eset, mert legalább van szemkontaktus. Ám az okostelefon vagy a tablet kijelzőjébe bújt fiatalokkal még ez a próbálkozás is komoly elszántságot igényel.
Ilyen az X-generáció
Az X-generáció tagjai a mai negyvenesek (kb. 1965-1979 között születtek). Félig-meddig az információs világba nőttek bele, rutinos internethasználók, de a GPS mellett még a papír alapú térképek is ott pihennek a kesztyűtartóban.
Nem ragaszkodnak a digitális kultúrához, ha munkájuk ezt nem követeli meg, ők az úgynevezett digitális bevándorlók. Személyes kapcsolataikat igyekeznek minél inkább ápolni, fontosak számukra a négyszemközti vagy társas beszélgetések, melyeket heti találkozásokkal erősítenek meg. Olvass még a témában
Az X-generáció Magyarországon a rendszerváltás idején vált nagykorúvá. A gyermekként megismert világ szabályai akkor hirtelen érvénytelenné váltak, az új világ viszont még kiismerhetetlen volt számukra.
Közösségi gyermekkort éltek, jó érzéssel töltötte el őket az összetartozás, a mainál jóval nagyobb közbiztonságnak köszönhetően gyermekként önállóbb, szabadabb életet élhettek a grundokon, a tereken. E nemzedék tagjait tartják a legmegbízhatóbb munkavállalóknak, jó csapatjátékosok, gyakorlatiasak, gyorsan reagálnak és tudják, hogy a munkáért meg kell küzdeni.
