Ha Olaszországra gondolunk, legtöbbünknek a napsütötte terek, a hosszú ebédek, a festői kisvárosok és a gondtalan életérzés jut eszébe. A dolce vita azonban csupán az egyik oldala annak a világnak, amely évszázadok óta emberek millióit vonzza.
A felszín mögött egy sokszor nehézségekkel küzdő, társadalmi feszültségekkel terhelt, változó ország rajzolódik ki – ezt az összetett valóságot tárja fel Péterfy Gergely legújabb regénye, a Digó.
Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet egy különleges utazásra hívja az olvasót: Umbria egyik legszebb történelmi városába, Orvietóba, ahol a turisták által ritkán látott mindennapok bontakoznak ki a lapokon. Olvass még a témában
Egy másik Olaszország története
A Digó nem a képeslapokról ismert Itáliát mutatja be. A regény hátterében egy olyan ország áll, amelyet az egyre gyakoribb erdőtüzek, a forró sirokkó, az elöregedő társadalom és a történelmi örökség fenntartásának terhei egyaránt próbára tesznek.
A történet középpontjában Orvieto nemzetközi közössége áll. A városban együtt élnek a helyiek, a külföldről érkező tehetős betelepülők, valamint azok a kelet-európai bevándorlók, akik gyakran láthatatlanul végzik a mindennapi élethez nélkülözhetetlen munkát. Betegápolók, takarítók, gondozók és kétkezi dolgozók alkotják azt a társadalmi réteget, amely nélkül sok család élete elképzelhetetlen lenne, mégis ritkán kerülnek reflektorfénybe.
