„Rossz vagy, buta vagy!”
Ha a csemete valami rossz fát tesz a tűzre, a szülők hirtelen felindulásból – vagy csak a berögződött mintákat követve – hajlamosak egyből a gyereket minősíteni, és ilyenkor gyakran elhangzik a Rossz vagy! Buta vagy! mondat. Ezek a degradáló jelzők könnyen alááshatják a gyerek önbizalmát, arról nem is beszélve, hogy ha elhiszi, hogy ő tényleg rossz vagy buta, nagy valószínűséggel egyre inkább úgy fog viselkedni, hogy megfeleljen ennek a ráosztott szerepnek, ennek a következménye pedig az lehet, hogy szélesebb körben is rossz gyereknek könyvelhetik el, egy ilyen skatulyából pedig szinte lehetetlen kikerülni.
Persze, mindenképp érdemes jelezni, ha a gyerkőc olyat tesz, ami a szülő megítélése szerint nem helyes, ám sokkal célravezetőbb, ha ilyenkor magát a cselekedetet minősítjük – ez butaság volt, és utána érthetően, egyszerűen elmagyarázzuk azt is, hogy miért.
Látszólag nem nagy a különbség, de a hatás így egész más.Kép: Dmyrto_Z/depositphotos.com
