Túl sok beszéd, túl kevés figyelem
Van az a típus, aki úgy áraszt el a saját történeteivel, mintha versenyt futna az idővel. Nem kérdez, nem hallgat, csak ontja magából a sztorikat – és ha megpróbálsz közbeszólni, mintha ott sem lennél, egy pillanat alatt lekeveri a mondandódat. Ez nem puszta lelkesedés, hanem az énközpontúság, időnként a nárcizmus jele. Az ilyen ember pedig nem társas kapcsolatot keres, hanem közönséget.
