A gyűjtés
Tudni akartam, hogy van az volt pasim, aki tíz évvel ezelőtt ripityára törte a szívem, amikor a semmiből szakított velem. Egyszerűen csak nem keresett többet és kész: amikor hívtam, nem vette fel, az üzeneteimet nem olvasta el. Az egyik közös ismerősünktől tudtam meg annyit, hogy „már nem akart járni velem” és kész, ennyi magyarázattal kellett beérnem. A következő években sokszor átkoztam, nem kívántam neki semmi jót, sőt: azt akartam, hogy ő is megélje azt a fájdalmat, amit nekem okozott! A közösségi médián végül csak egyetlen poszt jött fel róla. Egy pénzgyűjtés a feleségének és a két kislányának. Azt sem tudtam, hogy megházasodott és gyerekei vannak, nekem mindig azt mondta, hogy sosem akar gyereket… Egy fotó is volt, amin meg sem ismertem, csont és bőr volt. Kiderült, hogy végső stádiumú rákja van, hónapjai vannak hátra vagy még annyi sem. Olyan fizikai rosszullét jött rám, hogy kiszaladtam a vécébe és hánytam. Azt akartam, hogy valaki neki is összetörje a szívét, nem ezt!
