Zene
Először is úgy volt, hogy reggel 9-kor szabadulok és nem tudom, mire számítottam, de arra nem, hogy ez a procedúra milyen hosszadalmas lesz. Végül délután kettőkor léptem ki a kapun, ahol a haverom várt rám órák óta. Megkérdezte, mit szeretnék hallgatni hazafelé. Már eleve a kérdés szíven ütött, hogy van valami, amit én választhatok, valami, amit én dönthetek el. Bent semmi ilyen nincs, csinálod, amit mondanak. Mivel bent nem volt pénzem ilyen luxusra, mint rádió, csodálatos érzés volt hónapok után újra zenét hallani. Akkor fogtam fel, mennyire hiányzott ez és nem szégyellem, de el is sírtam magam.
Engedély
A férjemet és a családomat megőrjítettem az első hetekben, mert mindenhez engedélyt kértem. Ha mosdóba mentem, ha még egy adag ételt szedtem stb. Illetve mindent bejelentettem, hogy hova megyek, mit csinálok. Nem értették és mondták, hogy nyugodtan csináljak azt, amit akarok. Érdekes módon nem is maga a bezártság érzése utáni felszabadulás volt fura – mert az első hetekben csak a házunkban kuksoltam – hanem a cselekvés szabadsága. Olyan régen volt, hogy azt csinálhattam, amit akarok és senki sem figyel, senki sem vakkant rám.
Olvass még a témában
Meglepetés
A barátnőm eljött értem, elvitt egy étterembe, majd hazamentünk és fantasztikusat szexeltünk. Kicsit rosszul esett, hogy este – ahelyett, hogy összebújtunk volna egy filmet nézve – azt mondta, ragaszkodik hozzá, hogy elmenjünk a szüleihez vacsorázni. Kicsit morogva, de rábólintottam és a szülei házába belépve ott volt az összes barátom és rokonom, akik meglepetésként hatalmas üdvrivalgással fogadtak. Azt hitték, örülni fogok, de a hirtelen zajtól és ingertől összekuporodtam és percekig nem tudtam megszólalni a sokktól. Kellett pár hét, mire újra otthonosan mozogtam emberek között.
A cikk folytatódik, lapozz!
