A hiba
Karakán nőként mindig nagy volt a szám, hogy én sosem fogadnék vissza egy csalfa pasit – ha félrement, akkor takarodjon. Ezt komolyan is gondoltam, egészen addig, amíg nem kerültem abba a helyzetbe, amikor ez nem volt olyan egyszerű.
Fülig szerelmes voltam a pasiba, és – akkor még – meggyőződésem volt, hogy ő az Igazi. Az Igazit pedig nem küldi el az ember holmi kis félrelépésért, ugye? Szabadkozott, fogadkozott, részegségre hivatkozott, én pedig elhittem, mert ha szeret az ember, akkor el akarja hinni, amit a szerelme mond.
Megbocsátottam – de hiba volt. Három hónap sem kellett, és újra lebukott. Én még mindig szerettem, és ott álltam a döntés előtt: olyan nő leszek, aki homokba dugja a fejét, vagy fogom a maradék méltóságom és elköszönök tőle. Olvass még a témában
Mantrák októberre: ez a neked szóló megerősítés a Mérleg szezonban
„Csoda, hogy beférsz az ajtón” – Testszégyenítő mondatok, amik egy életre tönkretesznek
Mi számít megcsalásnak? 10 nőt kérdeztünk, hol húzódik a határ
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
Végül utóbbit választottam – főleg a barátnőimnek köszönhetően, mert ha ők nem beszélnek a lelkemre a gyenge pillanatokban, biztosan visszamentem volna hozzá. Ma már – évekkel később – látom, hogy ez egy jó lecke volt az egykor nagyszájú nőnek, aki voltam, de úristen, majdnem belehaltam.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
