A hiba
Karakán nőként mindig nagy volt a szám, hogy én sosem fogadnék vissza egy csalfa pasit – ha félrement, akkor takarodjon. Ezt komolyan is gondoltam, egészen addig, amíg nem kerültem abba a helyzetbe, amikor ez nem volt olyan egyszerű.
Fülig szerelmes voltam a pasiba, és – akkor még – meggyőződésem volt, hogy ő az Igazi. Az Igazit pedig nem küldi el az ember holmi kis félrelépésért, ugye? Szabadkozott, fogadkozott, részegségre hivatkozott, én pedig elhittem, mert ha szeret az ember, akkor el akarja hinni, amit a szerelme mond.
Megbocsátottam – de hiba volt. Három hónap sem kellett, és újra lebukott. Én még mindig szerettem, és ott álltam a döntés előtt: olyan nő leszek, aki homokba dugja a fejét, vagy fogom a maradék méltóságom és elköszönök tőle. Olvass még a témában
Szégyellem, de titkolom a párom elől, hogy néha még mindig rágyújtok
10 év egyetlen csekken: amikor a lányod születésnapján egy hivatalos levél kérdezi meg tőled, hogy mi legyen a jövővel
„Félúton úgy döntött, más színű körmöket akar, de rögtön” – Szépségipari szolgáltatók horrorsztorijai
„Nem tudtam, miért nem tudok megváltozni” – Egy negatív családban felnőni megbéníthat felnőttkorban
Végül utóbbit választottam – főleg a barátnőimnek köszönhetően, mert ha ők nem beszélnek a lelkemre a gyenge pillanatokban, biztosan visszamentem volna hozzá. Ma már – évekkel később – látom, hogy ez egy jó lecke volt az egykor nagyszájú nőnek, aki voltam, de úristen, majdnem belehaltam.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
