Család / Életmód

„Még mindig jobb, mintha nem lenne apja” – A családon belüli erőszakról

„Még mindig jobb, mintha nem lenne apja” – A családon belüli erőszakról

A magyar jogrendszer még mindig nem veszi elég komolyan a családon belüli erőszak problémáját – annak ellenére, hogy a statisztikák szerint az országban minden második haláleset ilyen konfliktusból adódik. Egy ehhez hasonló tragédia azonban soha nem derült égből villámcsapásként érkezik, általában hosszú, testi-lelki bántalmazássorozat előzi meg, amelyből a bántalmazott fél vagy nem akar, vagy nem tud kitörni. 

Sokszor az áldozatot okolják

Itthon elsősorban a közmegítélés miatt nehéz felismerni a családon belül elkövetett erőszakot.

Az emberek vagy nem akarnak beleszólni mások dolgába („Mindenki a saját háza táján sepregessen.”), vagy kifejezetten az áldozatot okolják („Biztosan kierőszakolta, hogy megüssék.”). 

Általános jelenség az elkövető patologizálása: a család és az ismerősök is kifogásokat gyártanak a  – legtöbb esetben férfi – bántalmazónak, és sérült lelkére vagy nehéz gyerekkorára hivatkozva felmentik a bűncselekmény alól.

Minden ötödik nőt bántalmaz a partnere

Persze nem kizárólag férfiak bántalmazzák a családtagjaikat, de a statisztikák azt mutatják, hogy az elkövetők 95%-ban az erősebbik nemből kerülnek ki.

Minden ötödik nőt bántalmaz a partnere, a gyermekek esetében pedig ez az arány sokkal magasabb is lehet, itt ugyanis nehéz megállapítani, hogy „csak egy pofonról”, vagy komoly erőszakról van szó.

A családon belüli erőszak női áldozatait 25%-ban akkor is bántják, ha terhesek, 10%-uk el is vetél a brutalitás miatt.

A lelki terrorból ugyanolyan nehéz kitörni, mint a fizikaiból

Bár teljesen biztos, hogy eredete régebbre nyúlik vissza, a családon belüli erőszak meghatározása az 1970-es évektől található meg a pszichológiai szakirodalomban.

Itt megfogalmazódik, hogy a bántalmazás nem csupán fizikai, de lelki is lehet, ami sokszor előszele a későbbi veréseknek.

A családi erőszakon áteső áldozatok szerint a lelki terrorból kitörni legalább annyira nehéz, mint a fizikai bántalmazásból: az érintett sokszor értéktelennek, gyengének és semmirekellőnek érzi magát a hosszas lelki terror hatására, és fél kilépni a bántalmazó árnyékából.

Kifogásokat keresnek a bántalmazóknak

A Bűnmegelőzési Alapítvány weboldala szerint a bántalmazottak ilyen esetekben különböző kifogásokat állítanak fel a bántalmazó védelmére: gyakran hallani olyan indokokat, hogy a gyereknek még mindig jobb eltűrni a bántalmazást, mint apa nélkül felnőni, a férj egy tünemény, amikor éppen nem erőszakos, vagy ez egy betegség, amit együtt kell, hogy átvészeljen a család.

Persze a maradásban szerepet játszanak az anyagiak, a lelki függőség, és a félelem az egyedülléttől is, mindezek arra késztetik a bántalmazott felet (legyen az férfi vagy nő), hogy ne lépjen ki a kapcsolatból.

A gyerek eltanulhatja a bántalmazó normákat

A családon belüli erőszak akkor is káros lehet a gyermek számára, ha nem ő a szenvedő alany.

Mivel otthon azt a tendenciát látja, hogy a bántalmazó fél nem lép ki a kapcsolatból, és nem tesz semmit azért, hogy ne alázzák meg, a gyermek felnőve természetesnek veheti, hogy ez a normális magatartás.

Persze ez nem kőbe vésett törvény, és könnyen lehet, hogy a gyermek tudja értelmezni és felfogni a viselkedés súlyát, de mindenképpen fennáll a veszélye, hogy elinduljon egy olyan gondolkodásmód felé, amely később vagy bántalmazóvá, vagy áldozattá nevelheti.

Szégyellnek beszélni róla

Sajnos kívülről nem sokat tudunk segíteni az ilyen helyzetben rekedt embereken.

Sok bántalmazott fél szégyell az erőszakról beszélni még a legközelebbi ismerősöknek is, sőt, a bántalmazó idővel már annyira elszigeteli áldozatát a külvilágtól, hogy annak gyakran csak a legszűkebb családi köre marad meg.

A bántalmazott semmiféle más kapcsolattal nem rendelkezik, így nem is tud kitől segítséget kérni.

A magyar jogrendszer egyelőre képtelen hatékonyan fellépni a családon belüli erőszak esetében, mivel nagyon nehéz bebizonyítani, hogy valóban bántalmazás történt.

Van remény: gyógyítható a bántalmazó magatartás

Tévhit, hogy egy bántalmazó mindig bántalmazó marad: ma már célzott, hatékony terápiával az erőszakot elkövetők nagy részét vissza lehet fordítani a rossz útról.

Ha ez nem történik meg, vagy a bántalmazott nem lép ki a kapcsolatból, pszichés zavarok, depresszió, öngyilkos gondolatok is felléphetnek – a legrosszabb esetben pedig az egyik agresszív kirohanás akár a bántalmazott életét is elveheti.

Érdemes tehát szakemberhez fordulni akkor, ha az erőszakos családtag tiszta pillanataiban képes belátni, hogy segítségre van szüksége.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást