A magyar jogrendszer még mindig nem veszi elég komolyan a családon belüli erőszak problémáját – annak ellenére, hogy a statisztikák szerint az országban minden második haláleset ilyen konfliktusból adódik. Egy ehhez hasonló tragédia azonban soha nem derült égből villámcsapásként érkezik, általában hosszú, testi-lelki bántalmazássorozat előzi meg, amelyből a bántalmazott fél vagy nem akar, vagy nem tud kitörni.
Sokszor az áldozatot okolják
Itthon elsősorban a közmegítélés miatt nehéz felismerni a családon belül elkövetett erőszakot.
Az emberek vagy nem akarnak beleszólni mások dolgába („Mindenki a saját háza táján sepregessen.”), vagy kifejezetten az áldozatot okolják („Biztosan kierőszakolta, hogy megüssék.”).
Általános jelenség az elkövető patologizálása: a család és az ismerősök is kifogásokat gyártanak a – legtöbb esetben férfi – bántalmazónak, és sérült lelkére vagy nehéz gyerekkorára hivatkozva felmentik a bűncselekmény alól.
Az emberek vagy nem akarnak beleszólni mások dolgába („Mindenki a saját háza táján sepregessen.”), vagy kifejezetten az áldozatot okolják („Biztosan kierőszakolta, hogy megüssék.”).
Általános jelenség az elkövető patologizálása: a család és az ismerősök is kifogásokat gyártanak a – legtöbb esetben férfi – bántalmazónak, és sérült lelkére vagy nehéz gyerekkorára hivatkozva felmentik a bűncselekmény alól.