„Még ma is pánikolok, ha valaki azt mondja, nem ér rá.” – Gyerekkorban elhanyagolt felnőttek triggerei és reflexei

Érintés

Negatívan reagálok a vigasztaló emberi érintésre. Ha valami bajom van és meg akarnak ölelni, vagy csak nyugtatóan a vállamra helyezni a kezüket, azonnal elhúzódom, mert nem bírom elviselni.

Unsplash

Vita

Nem tudom kezelni a konfliktusokat, egyszerűen nincsenek meg hozzá az eszközeim, mert nálunk sosem volt vita. Ha gond volt, apám elment otthonról, anyám bezárkózott a szobájába és egy idő után mindenki úgy tett, mintha semmi nem történt volna. Bármi gondom volt gyerekként, nekem kellett megoldanom, a szüleim „nem avatkoztak bele a dolgaimba.” Ez egy nagylelkű megfogalmazása annak, hogy abszolút nem foglalkoztak velem, és ennek eredménye, hogy a mai napig képtelen vagyok beleállni egy vitába. Ha konfliktus van, felállok és elmegyek. Aztán várom, hogy minden varázsütésre ugyanúgy legyen, mint előtte. Ez a módszer nem túl szerencsés a baráti vagy kapcsolati viták feloldásában.

A cikk folytatódik, lapozz!

Ezeket olvassák most

Ezeket az elektromos eszközöket mindig húzd ki, mielőtt lecsap a vihar

„Váláskor nincstelenül kerültem az utcára” – ne gazdag férjet válassz, hanem nagylelkűt

„Nem bámulja meg a nőket és elviszi a gyereket edzésre!” Van egy rossz hírem, egy kapcsolatban ennek a minimumnak kellene lennie

A kollégámnak szánt üzenetet véletlenül a főnökömnek küldtem — nem gondoltam, hogy így végződik