Mutatva
Az első feleségem családja mindig is nagyon adott a külsőségekre és ő is előszeretettel mutatta, hogy „mink van”, a saját rokonai és a külvilág felé is. Én ezt mindig felszínes képmutatásnak tartottam, mert a munkásosztályból jövök és mi mindig lenéztük a sznob gazdagokat.
Nála egy ideig elfogadtam a rongyrázást, mert ő ebben nőtt fel, de végül nem élte túl a házasság ezt a (társadalmi és osztálybeli) különbséget.
Más célok
Örültem, hogy van végre egy tetemes összeg a számlán, jó érzés volt a tudat, hogyha jön egy váratlan kiadás vagy valamelyikünk elveszti a munkáját, akkor van mihez nyúlni. Nem azt mondtam, hogy éljünk spórolósan, de én még növelni akartam ezt a tartalékot, hogy egy valóban számottevő összeg legyen. Ez volt az az anyagi biztonság, amire egész életemben vágytam. Olvass még a témában
De a feleségem carpe diem szemlélete az volt, hogy költsük el az egészet. Ő azt vallotta, hogy sosem tudjuk, meddig élünk, ezért addig kell szórakozni, amíg lehet. Mentségére legyen mondva, hogy őt nem a materiális dolgok érdekelték – tehát nem drága ékszerekre és ruhára költött – mi méregdrága koncertekre és utazásokra jártunk.
Nekem megfelelt volna évente két horvátországi last minute út és pár koncert a Dürer kertben, de ő milliós Maldív-szigeteket, luxus norvég hajóutat és amerikai nemzeti parkos körutakat szervezett kinti koncertekkel, amiken alap volt a VIP csomag. A gond az volt, hogy én ezeket nem tudtam élvezni, mert végig azon szorongtam, hogy milyen sokba került. Végül elváltunk.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
