Mit meg nem eszünk…
Az ételt gyártó üzemekben fontos, elengedhetetlen a tisztaság. Igen, ez jól hangzik. De mit nevezünk tisztának? Azt a felületet, melyen szemmel látható szennyeződés nincs. Tehát, a tiszta felület megtévesztő, éppen ezért sokkal veszélyesebb, hiszen a tisztaság látszata elnyeri bizalmunkat. (Sterilnek azt a felületet nevezzük, amin csak minimális, szigorú határértéken belüli mennyiségű kórokozó van.)
Visszatérve az étel gyártására, egy üzemben, egy konyhán sok ember dolgozik, és minden egyes ember természetes baktériumflórájából kerül az ételbe, melyet mi megeszünk. És ez csak egy olyan tényező, ami alátámasztja: az emberi immunrendszer csodálatos, mi pedig feleslegesen pánikolunk.
Az ember szereti beszabályozni életét, mondván, ha vannak szabályok, nem szükséges gondolkodni, csak rutinszerűen ezekhez a szabályokhoz igazodni, így egyszerűbbek lesznek a hétköznapok, hiszen van elég dolog, amin elmélkedni lehet.
A paradoxon ebben az, hogy az öt másodperces szabály esetében viszont él Woody Allen aranyigazsága is: ,,Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.” Tehát, időt töltünk az öt másodperces szabály és a bacilusok összefüggésének megoldásával – miközben akár mással is foglalkozhatnánk.
Például azzal, hogy a baktériumcsapdaként működő szánkkal ne nyaljuk le a gyerek porba hullott cumiját…
