Emlékszem az első bulimra, amikor reggel, nem szomjasan próbáltam besurranni a házba, azt gondolván, hogy a szüleim ebből semmit nem hallanak. Aztán a húszas évek féktelen hangulatára, ami az egyetemen történt. Azóta kicsit felgyorsult a világ, ahogy a húszasok bulizási szokásai is.
Így buliztunk mi…
Soha nem akarok úgy megöregedni, hogy folyton azzal jövök majd, hogy: „Bezzeg az én időmben!” Nem azért, mert ne azt tartanám a világ legjobb korszakának, hanem egyszerűen mindegyik generációnak megvannak a saját szépségei és bár már mást jelent a buli, mint nekünk, nem kell elítélni őket. Azt viszont egyértelműen látom, hogy sokkal gyorsabban és vadabbul élnek, mint mi, harmincasok.
Nincs nagy szakadék közöttünk, mégis mások lettek a bulizási szokások. Amit mi a húszas éveink elején éltünk meg, azt a mostani fiatalság már a tinédzser években átéli. Okolhatunk emiatt sok mindent, de szerintem teljesen felesleges. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ők másképp működnek, mint mi akkor. Emlékszem a gimiben az első nagy házibulikra, ahol elcsattantak az első csókok, első italozások és akár még egy kapcsolat is kialakulóban volt. Manapság a szülők már örülnek, ha a fiatalok épségben hazaérnek egy ilyen buliból.
Mi még sokkal inkább gyerekfejjel gondolkoztunk és 18 évesen a korunknak megfelelően néztünk ki, akkor valahogy senki sem akart 30-nak látszani. Persze minket is vonzottak a szép ruhák és sminkek, de maximum egy elrontott pandaszem és elmosódott rúzs jelezte, hogy megindultunk bulizni.
Azt gondolom, hogy mi még lehettünk igazán gyerekek, tinédzserek és szépen fokozatosan csöppentünk bele a fiatal felnőttek életébe.
Persze minket sem kellett félteni és bőven csináltunk magunknak problémát egy-egy buli során. Elhittük, hogy mi vagyunk az élet császárai és senki sem állíthat meg minket. Tulajdonképpen a köntös változott, a lényeg nálunk is hasonló volt a mostani húszasok életéhez. Mégis, lassabban éltünk, nem akartuk egy nap alatt megélni az elmúlt tíz évet.
Ezek a mai fiatalok…
Ismerek olyan húszast, aki fiatal kora ellenére már óriási szakmai sikereket ért el, vagy fiatal anyuka lett belőle, mert ez volt az álma. Olyat is ismerek, aki nagy tragédiák ellenére is képes volt sikereket elérni és nagyon hamar felnőni. Ezért gondolom, hogy nem lehet általánosítani senkit, így a mai húszasokat sem. Habár, azt talán mindegyikük elismeri, hogy nagyon felgyorsult körülöttük minden és sokszor önszántukon kívül kerülnek bele éles szituációkba.
Mivel minden túl gyorsan érkezik az életükbe, érthető módon lépést kell tartaniuk vele, különben úgy érzik, hogy lemaradnak.
Vegyük például a divatot. Az emberek többsége ki van akadva, hogy a fiatal lányok hogyan öltözködnek manapság. Ha, viszont úgy öltözködnének, mint mi a gimiben, könnyen a gúnyolódás középpontjává válhatnak. Igaz ez a bulizási szokásaikra is. Cikinek gondolják, ha nem isznak egy buliban, de ezt egykor mi is így gondoltuk.
A különbség csupán annyi, hogy manapság egyre korábban kezdik így érezni és húszas éveik elejére gyakorlatilag már mindenen túl vannak.
Ezért aztán még tovább kell tolni az ingerküszöböt és ez gyakran sajnos nem jelent jót. Én azt tapasztalom, hogy sokkal fontosabb lett az életükben a látszat és mindent megtesznek azért, hogy az általuk kívánt képet mutathassák. A bulikban sokkal vadabbak akarnak lenni és sokszor nincs mögötte kellő tapasztalat. Mindent gyorsan, egyszerre akarnak átélni, minek következtében túl korán jöhet a kiégés állapota. Az biztos, hogy még az életrevaló harmincasoknak is feladják a leckét, ha lépést akarnak tartani velük.