Az egész egy viccnek indult. A barátainkkal beszélgettünk, és szóba került, hogy még nincs női stand upos. Fogadtunk, hogy én is tudnék-e írni stand up műsort, és hogy elmerem-e küldeni a tévé szerkesztőinek. Elküldtem. Aztán én lepődtem meg legjobban, amikor visszaírtak, hogy tetszik nekik, és menjek be elmondani. Az esélytelenek teljes nyugalmával indultam, és az utolsó pillanatban az is megfordult a fejemben, hogy én most innen hazamegyek.
De akkor már olyan sokan voltak, hogy nem tudtam kimenni, színpadra kellett állnom. Aztán kiderült, hogy tetszik a közönségnek, amit csinálok. Ez 2009 novemberében volt. 2010-ben már leszerződtem a Dumaszínházzal, tavasszal már voltam a Rádiókabaréban, a Comdey Centralon… Szóval felpörögtek az események.
Azóta pedig már külföldön is sikereket értél el. Olvass még a témában
Osztrák gimibe jártam, osztrák érettségim van, és intellektuális kihívásnak tartottam, hogy német nyelvterületen is kipróbáljam magam, hiszen nem elég egyszerűen lefordítani a magyar szövegedet. Ezért aztán jelentkeztem Grazba a Humorfesztiválra, ott döntős lettem, az anyagomat pedig le is adták a Rádió 1-ben, ezután jöttek a külföldi felkérések, most februárban pedig elhívtak egy önálló estre, ahol azt hittem, 30 percet kell szerepelnem, ezért könnyelműen igent mondtam. Aztán kiderült, hogy 60-at… Végül összeszedtem magam és megcsináltam.
