Ilma – irodalmi csengés, finom elegancia és védelem
Az Ilma különleges, magyaros hangzású név. A kutatók egy része szerint Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művének egyik nőalakja nyomán terjedt el, így irodalmi ihletésű keresztnévként ismerjük. Mások a Vilma/Wilhelmina (német: „akarat” + „védelem”) rokonságát emelik ki, ami a jelentés szintjén a „védelmező, erős akaratú” tartalmat hozza. Szép érdekesség, hogy a finn nyelvben az „ilma” szó „levegőt, időjárást” jelent – ez a könnyedség, mozgékonyság, „szellős” elegancia képi világát adja hozzá a névhez.
Az Ilma ma is ritkább választás, ettől lesz igazán egyedi és kifinomult. Irodalmi-történeti kapocs, hogy Vörösmartynál az Ilma névhez a bőség és a csábítás szimbolikája társul, ami a név hangulatában a fényűzés és a finomság kettősségét idézi. Ismert nemzetközi viselő a szlovén–svájci írónő, műfordító Ilma Rakusa, akinek munkássága a magyar irodalomhoz is sok szállal kötődik.
Személyiség-lendület: Az Ilma név szimbolikáját gyakran a 3-as és 6-os numerológiai rezgések írják le: kreativitás, esztétikai érzék, kapcsolatépítő készség és gondoskodó minőség. Egy „mai” Ilma általában finom, érzékeny, intuitív és diplomatikus, akiben mégis ott munkál a Wilhelmina-vonal „védelmező” ereje és tudatossága. A levegőhöz kötődő jelképiség a kommunikációs tehetséget, az ötletgazdagságot és a szabad mozgás iránti igényt erősíti; színei a púderes rózsaszín, halványkék és ezüst, kövei a holdkő és az akvamarin. Olvass még a témában
