Ma élő hagyományok és érdekességek az Ádám–Éva naphoz
A mai napnak, az Ádám–Éva napnak különleges népi és vallási hagyományai vannak. A karácsonyfa állításának szokása nálunk a 19. században terjedt el, de korábban is díszítettek úgynevezett “paradicsomfát” – almával és ostyával ékesített zöld ágat –, amely az Édenkert fáját idézte. Nem véletlen, hogy a mai napon sok helyen a fa díszei között ma is ott van az alma és az ostya: az alma a tiltott gyümölcsre, az ostya az ártatlanságra és a szentségre utal.
Régi, ma is mosolyt hozó szokás az “Éva-napi alma”: ma egy szép, piros alma megosztása a családdal a szeretet és az egészség jelképe. Sok vidéken ma is asztalra kerül az ostya mézzel és fokhagymával, mellé dió – mindez a bőség, a védelem és a jó egészség varázslatos jelképrendszeréhez kapcsolódik. A diót törve régen az egészséget is “jósolták”: a szép, ép dió jó esztendőt ígér, a hibás héjú inkább óvatosságra int. A hagyományos, könnyű böjti vacsora – például hal, mákos guba, aszalt gyümölcsök – ma is sok családban megtartott szokás, amely teret ad az éjféli mise meghittsége előtt.
A mai naphoz kötődnek a betlehemezés és a pásztorjátékok is, amelyek a születés történetét viszik közel a házakhoz. A falusi portákon régen szalmát vagy gabonát tettek az asztal alá, hogy a következő év termékenységben és bőségben teljen – ma ezt sokan egy kis dekoratív búzaköteggel vagy ünnepi középdísszel idézik meg. A karácsonyfa gyertyáinak fénye – régen valódi gyertyaláng, ma gyakran fényfüzér – a remény és a megújulás jelképe, amelyet ma este gyújtunk meg. Olvass még a témában
