A napra gondolok, amikor először beszélgettünk. Amikor egyikünk sem ismert még senkit, arra a szeptember elsejére, amikor berobogtál a kollégium étkezőjébe, azzal a lendülettel, ahová mindig, mindenhová megérkeztél, és aztán elbizonytalanodva megálltál, én meg emlékeztem rád a beiratkozásról, tudtam, hogy osztálytársak leszünk, és odakiáltottam, hogy mellettem van még egy hely.
Csak ennyi volt. Ennyi kellett 15 év barátsághoz, és talán egy ugyanilyen rövid mondat kellett ahhoz is, hogy vége legyen. És csak egyetlen, gonosz sejt ahhoz, hogy véget érjen minden.
És most zajlik tovább az életem, történnek velem a dolgok, és tegnap, amikor egyedül voltam az edzőterem öltözőjében, egyszer csak megcsillant mellettem valami a földön. Olvass még a témában
A pszichológusok elárulták a titkot: így nevelhetsz jó gyereket
„Minden titkot elmondok álmomban” Furcsa dolgok, amiket alvás közben csinálunk
6 idegesítő szokás, amit a szomszédaid szeretnék, hogy abbahagyj (Reddit-felhasználók szerint)
Tavaszi rostdiéta mintaétrenddel, hogy jól mutasson a rövidnadrág
Egy gyöngyből fűzött sárkány volt, drótra igazítva, éppen olyan, mint amilyen figurákat mindig készítettél nekem. A sárkányok a lányom kedvencei.
Tudtam, hogy végül nem mész el úgy, hogy ne hagynál itt neki valamit. Hogy ne üzennél még egyszer utoljára.
„Semmi baj” – suttogtam, miközben a gyöngyöket morzsolgattam az ujjaim között. „Én is sajnálom. Nem kell már erről beszélnünk többet. Odaát majd ismét befekszünk egy emeletes kollégiumi ágyra, Good Charlotte-ot hallgatunk, és soha nem növünk fel. Jó lesz így, Zita?”
