– Akkor vasárnap is oda menj, és ne nálam kuncsorogj, amikor ő nem lesz nyitva! – kiabálta már-már magából kikelve, s hogy ne láthassák a tehetetlenségtől kipottyanó könnyeit, berohant a boltba, magára csapva az ajtót.
Éva úgy sírt, mint egy hisztis gyerek, aki nem kapja meg, amit szeretne.
– Hiába gürizek, hiába akciózok, hiába nyalom a talpát minden idióta vevőnek, csak amoda mennek! – csapkodott idegesen a levegőbe. Legszívesebben leseperte volna az összes polcot dühében, de tudta: csak magának keresné a bajt.
Olvass még a témában
– Ne idegeskedj Évikém, majd lesz ez még jobb is – vigasztalta Erzsike néni, az alkalmazottja.
