Hol vannak már az olyan rémtörténetek, mint amilyen Lottéval és Luisével is megesett! Az író, Erich Kaestner talán bele sem gondolt, mekkora traumának tette ki az ikerlányokat, amikor a szülők válása után elszakította őket egymástól, és az egyiket az anyához, a másikat az apához költöztette. Szerencsére a hétköznapokban nem igazán hallani ilyen megoldásról. Nemhogy a testvéreket nem választják el egymástól, de ma már a hétvégi apuka szerepe is egyre kevésbé vonzó. Új trend van kialakulóban! Egy olyan forma, amelyben a szülők a válás után is egyenlően osztoznak a gyereknevelés örömeiben és nehézségeiben.
Angéla (38) és Tamás (34) 2012-ben határoztak úgy, hogy külön folytatják az életüket. Már azelőtt mindenről megegyeztek, hogy benyújtották volna a válókeresetet. A legfontosabb kérdés természetesen az volt, miként nevelik tovább közös kislányukat, Emmát (7).
– Fontosnak tartottuk, hogy mindketten éppen úgy kivegyük a részünket a gyermekünk életéből, mint korábban – meséli Angéla. – Fel sem merült, hogy Tamás vasárnapi apuka lesz. Ezért úgy döntöttünk, hogy Emma egy hétig nálam, egy hétig nála lesz. Szerencsére a bíró is jól fogadta ezt. A válás békésen, kulturáltan zajlott, és azóta is jó a viszonyunk egymással. Nem mondom, eleinte nehéz volt számomra az új rendszer, hiszen ahhoz szoktam, hogy mindig velem van a kislányom. Ráadásul jó ideig lelkiismeret-furdalással küzdöttem. Szerencsére sikerült túljutnom a nehéz időszakon, ebben sokat segített Tamás is. Rengeteget beszélgettünk, és tudtam, nála is jó helyen van Emma. Egy közös barátunktól – aki pszichológus – megkérdeztem, nem lesz-e baja a lányomnak, hogy így oldjuk meg a gyermekelhelyezést. Ő visszakérdezett, hogy tulajdonképpen a kicsit féltem, vagy magamat? Ez észhez térített. Az is segített, hogy kialakult egy olyan időszak, amelyben élhetem a saját felnőtt életemet, még ha ez kicsit önzően hangzik is. De szerintem az is fontos, hogy a szülő jól érezze magát, hiszen ez pozitívan hat a gyermekre. Valahol hallottam, hogy nem az abszolút tökéletesre kell törekedni, hanem az adott helyzetben a legjobb megoldásra. Úgy hiszem, nálunk ez a lehető legjobb opció.
Angéla és Tamás mindezt úgy oldja meg, hogy hétfőn reggel az egyikük viszi az iskolába Emmát, de már a másik megy érte délután, és nála marad a következő héten. Az ünnepnapokat, iskolai szüneteket előre beosztják.
– Eleinte nehezen mentek a váltások, az első 2-3 órában Emma hisztis volt, aztán mintha elfújták volna a rosszkedvét, ment minden simán – folytatja Angéla. – Persze, nem akarom szépíteni, mint minden gyereket, őt is megviselte a válás, ám mindig igyekeztünk vele őszintén beszélni. Elmagyaráztuk neki, hogy mi nem fogunk többet együtt élni. Szerencsére ettől függetlenül stabil a családképe, ez jelenik meg a rajzaiban, szerepjátékaiban is.
Apa főz és hajat gumiz
Tamás szerint a cseremodell korrekt viszonyt feltételez az egykori házastársak között, továbbá lényeges, hogy mindent meg tudjanak beszélni egymással. Angélával minden Emmát érintő kérdésben közösen döntenek.
– Tudtuk, hogy mindketten ugyanannyi időt szeretnénk Emmával tölteni, de a módszer nem volt egyértelmű – mondja Tamás. – Eleinte több dolgot kipróbáltunk. Például egy héten belül osztottuk fel a napokat, de ez nem működött. Emma akkoriban minden reggel megkérdezte, amikor oviba vittem, hogy aznap ki megy majd érte, és hol fog aludni. Ráadásul ezt a beosztást a különórák, programok is felülírták, és ha egy nap változott, akkor borult az egész hét.
Ekkor úgy döntöttünk, nagyobb tömbökre van szükség, végül kialakult az egyhetes rendszer. Ez mindhármunk számára biztosítja a kiszámíthatóságot, Emma pedig megnyugodott. Természetesen rugalmasan kezeljük a beosztást, hiszen alakulhat úgy, hogy valamiért változtatni kell. Ha nálam van a kislányom, akkor tulajdonképpen egyedülálló szülőként funkcionálok: reggel iskolába viszem, elmegyek dolgozni, délután leckét írunk, játszunk, mesét olvasunk, aztán jön a vacsora, fürdés, alvás.
Volt olyan feladat, amelybe bele kellett rázódnom, ilyen például a frizurakészítés, hiszen a válás előtt nem én csatoltam, gumiztam Emma haját. Vagy a főzés, amit szintén meg kellett tanulnom, magam miatt is. Újdonság volt az is, hogy ha nálam van a lányom, akkor egyedül kell döntéseket hoznom, adott esetben gyorsan, és enyém a felelősség. Kapok segítséget a családomtól, és ha úgy alakul, akkor Angélától is. A másik héten pedig agglegény vagyok, munkaidőn kívül azt csinálok, amit akarok, utazom, találkozom a barátaimmal. Elég éles ez a váltás.
A teljes cikket a Családi Lap 2015 szeptemberi számában olvashatod el!Tamás szerint azonban ez a rendszer nem feltétlenül ideális mindenkinek.
Szerző: Lendvai Orosz Hajnalka